Kedves Pócs Tamás Művészúr és a Tompox produkció!

 

Kapott már ön és a zenekar hideget és meleget (főként hideget) itt a topicon, részemről is!

 

Most viszont hadd jőjjön a Napkitörés melege!

 

A mai nap folyamán van szerencsém először meghallgatni a Magyar Eklektikát, és miután rajongói kritika csupán 2 db született a megjelenés óta itt a topicon (egy negatív - 5186, egy pozitív - 5200), most álljon itt egy harmadik is, hogy az arány a pozitív felé dőljön!

 

először is minden topicos társamat szeretném biztatni arra, hogy ezt a lemezt szerezze be, függetlenül attól, hogy "ama parázs viták idején" hol foglalt állást. Ez a lemez szimplán zseniális! Nagyon nagy hiba lenne, ha ez a kiválló lemez csupán daccból figyelmen kívül maradna a Solarisosok részéről!!!

 

Ezzel a lemez engem személy szerint teljesen "lefegyvereztek"!!! Ez a fajta kompromisszummentes, progresszív muzsika olyan ritka kishazánkban, mint a fehér holló!!! Ezt meg kell becsülni!!! Számomra ez a lemez bizonyíték arra, hogy a Tompox önálló identitással rendelkezik, csak így tovább!!!

 

Igazából csodálom Tamást a lelkesedéséért, mellyel koncertek tömkelegét szervezi, aktivizálja magát a médiában! Ez kérem szépen progresszív kultúrmisszió hazánk silány zenei palettáján!!! Én személy szerint támogatom azt a naív, gyermeki hitet, ami őt jellemzi, ti. hisz abban, hogy ilyen mostoha körülmények közepette is érdemes a progresszív zenét szélesebb körben is propagálni. Remélem nem fog elfogyni az energiája a várható kudarcok hatására.

 

És akkor a lemezről...

 

A nyitó 17 perc feletti tételt (Monument valley 1-2) szerintem minden Solarisosnak hallania kell!!! Veszett jól sikerült, érzékelhető a Solaris-gyökér, de egyben új utakat tör. Ez az egy szám önmagában megéri a lemez teljes árát, véleményem szerint időtlen darab született!!! Ez részemről nem kis szó, én általában még akkor is fanyalgok, amikor mások lelkesednek... de itt le a kalappal!!!

 

A 2. tétel (Napkitörés) szerintem a leginkább Solarisos, a nyitó tétel mellett a másik kiemelkedően zseniális darab a korongon! Szerintem bármelyik megrögzött Solaris rajongónak mosolyt kell, hogy csaljon az arcára, bárhogy is akarnánk tagadni :) Ez merész lesz, de szerintem bármelyik Solaris albumon elférne, és ha ott lenne, akkor az egyik kedvencként emlegetnénk. Lényegretörő, és zseniális egyben!

 

A 3. és 4. tétel (Nyitány, ill. Duett) szerintem az első kettőhöz mérten visszaesés, de még bőven jók. A 3. tételben az a bizonyos "dallamközpontúság" kissé háttérbe szorul, a 4. pedig inkább egy koncerten mutat jól, mint lemezen, amolyan fuvola-zongora párbaj, inkább kortárs jazz/komolyzene... ez is jó, csak az én ízlésemtől messzebb esik (inkább After Crying vagy Fugato albumon szerepelhetne). De a fiúk ilyet is tudnak.

 

Az 5. tétellel (Surf mentén) újra magasan felszökik a muzikalitás, ez is meglehetősen Solariszos, de több dögös progos hatás is megfigyelhető benne... egyben ez a 3. kedvenc tételem az első kettő mellett. A 7. tétel (Tower bridge) is ezt a vonalat viszi tovább, még több progresszivitással. Ez számomra már messzebb kalandozik a Solaris fémjelezte "dallamközpontú instrumentális progresszív zenétől". Ez az az arca a zenekarnak, ami a fokozottan progosabbaknak fog inkább tetszeni, nekem kevésbé. Ezzel együtt meg kell jegyezni, ha a zenekar teljesen önálló identitást akar építeni, akkor ennek a számnak a vonalán halad majd tovább... magas szinvonalú prog zene, ami már teljesen elszakad a Solaris fától... Habár ez is egy járható út, de nekem, mint Solarisos rajongónak, az lenne a legideálisabb, ha a Tompox elsőszámú hatása a jövőben is a Solaris maradna + ehhez jönnének a saját ízek (ahogy az első két tételben). Ez az az identitás, amit én leginkább támogatnék!!!

 

A 8. tétel amolyan billentyű előtt ültem, és Solaris járt a fejemben...

 

Végül az első tétel rádió változata (ZSENIÁLIS!!!) zárja a lemezt, ahogy azt már a Próféciáknál, vagy Czigi Alhambrájánál olyannyira megszerettünk!!! Monumentális!!! Olyan szinten "trip", ahogy azt csak a prog zene tudja elérni az elmével!!!

 

Ja, míg el nem felejtem, a 6. tétel egy Crimson feldolgozás (Epitaph), amit én a koncertekre hagynék... noha a Crimson etalon, ezt a feldolgozást nem értem... főleg itt a középen... hacsak nem az van, hogy az 5-6-7 tétel jelzi azt a másik fajta, progos irányvonalat, amiről beszéltem... Szerintem a jövőben érdemes lesz dönteni egyik, vagy másik mellett...

 

Cover-art...

 

Őszintén meg kell mondanom, ezt az űrtojás-témát nem vágom... Emlékszem, a régi szép időkben a borítók alapján vásároltam lemezeket, de ezt a lemezt a borító alapján soha nem vettem volna meg... Ezzel együtt nem bánom, egyedinek egyedi, de nem jó értelemben.

 

A hátlap-kép mérföldkövekkel többet sejtet a lemez zsenialitásából!!! Az a kép szimplán megragadó!!! Én azt tettem volna előre! Ezen felül külön öröm lehet a Solarisosoknak a belső borítóban az a fekete-fehér montázs, ahol a zenekar minden tagja egy lapra van téve, ez a Solaris 1990 Cd belsőjére emlékeztet, és ez olyan bizsergető érzés... A borító e két momentuma nagyon tetszik!!!

 

 

Összességében tehát egy rendkívül jó lemezt kaptunk, ami valóban eklektikus, viszont eklektikussága véleményem szerint csupán kétpólusú!!!

 

Az egyik pólus: 1. 2. 5. 9. tétel + Hátsó borító + a belső fekete-fehér képkollázs a tagokról. Ez az az arca a Tompoxnak, ami egyértelműen a Solaris hatásából merít, és ami szerintem az az út, amit érdemes lenne folytatni, még annak ellenére is, hogy így az identitás továbbra is a solarisból építkezik, de hihetetlen jó értelemben!!!

 

A másik pólus: 3. 4. 6. 7. + űrtojás, stb. Ez pedig a Tompox Crimsonosabb, elvontabb, progosabb arca, ahol a progresszívitás felülírja a dallamközpontúságot. Ez az út teljesen önálló arculatot biztosíthat a jövőben, viszont egy olyat, ahol a solaris hatása egyre kevésbbé nyilvánvaló... ez az arculat véleményem szerint egy egész más hallgatóközönséget vonz.

 

Ez csupán egy rajongói, laikus vélemény, őszinte, viszont remélem, hogy az átjön, hogy nekem ez a lemez hihetetlen előrelépés, sőt gyöngyszem lesz a kedvenceim között. Kiemelt köszönet az 1. 2. 5. 9. tételért, plusz elismerés a többiért!!!

 

Ez a lemez számomra útkereső jellegű, viszont mindegyik út jó választás (noha én a Solaris gyökérnél közelebbit fogom rendszeresen hallgatni).

 

Gratulálok!