„Egyfelől Lenin azt írja, h ennek a kereskedelemnek az élénkítéséhez még a spekulatív, kapitalista kereskedés is (kapitalizmusnak közvetlenül államkapitalizmussá változtatása nélkül is) használható, másfelől ezen spekulatív, kapitalista kereskedést büntetni rendeli…”
Nem ezen kapitalista kereskedést rendeli büntetni, sőt még csak nem is azon kapitalista kereskedést.
Lenin világosan fogalmaz, s a még nagyobb világosság kedvéért magam kövérítettem ki tegnapelőtt a szövegében 4 azaz négy (magyar nyelvre lefordított) sajátos kifejezést: „a spekulációt nem lehet megkülönböztetni a »szabályszerű« kereskedelemtől, ha a spekulációt politikai-gazdasági értelemben vesszük. A kereskedelem szabadsága kapitalizmus, a kapitalizmus spekuláció, nevetséges efölött szemet hunyni.
Tehát mi a teendő? Mondjuk ki, hogy büntetlenséget biztosítunk a spekulációnak?
Nem. A spekulációról szóló valamennyi [a szovjetek, a Népbiztosok Tanácsa által alkotott, ún. „hadikommunista” – Gy. úr] törvényt felül kell vizsgálni és át kell dolgozni, s ki kell mondani, hogy mindenféle lopás és az állami ellenőrzésnek, felügyeletnek, nyilvántartásnak mindennemű közvetlen vagy közvetett, nyílt vagy leplezett megkerülése büntetendő (s a valóságban az előző gyakorlatnál sokkal nagyobb szigorral üldözendő).”
Tehát. Lenin – mint minden értelmes ember – megkülönbözteti egymástól a spekuláció fogalmának két jelentését. Az egyiket hasznosnak, a másikat üldözendőnek tartja. Hasznos a „szabályszerű” spekuláció, s amely nem más, mint az államilag, társadalmilag szabályozott, különféle statisztikai, pénzügyi, tőzsde- és egyéb felügyeletek, állami, államközi szabványok, versenyhivatalok satöbbik által kontrollált, sőt korlátozott, „politikai-gazdasági értelemben vett” spekuláció, míg viszont üldözendő az a nyerészkedés, amely az „állami ellenőrzés, felügyelet, nyilvántartás mindennemű közvetlen vagy közvetett, nyílt vagy leplezett megkerülésére” irányul. Plusz a lopás.
Egyébként pedig ez ma is mindenütt (már ahol nagyjából kapitalizmus van) alapnorma.
Tanulság: először olvasni (legalább enyhe értelemmel), majd – esetleg – azután megpróbálni föltárni a Nagy Baszom Ellentmondást („ellentmondásos vélekedést”) a gonosz és ostoba Lenin filozófiájában. Ha ugyanis nem ebben a sorrendben fortyan föl a nemzeti-polgári tudomány, akkor a lelkes nemzeti-polgári fórumozó könnyen Heller Ágnesék sorsára juthat, s amely sors – lássuk be! – intellektuálisan nem túl dicső rendeltetés.
Amúgy egyetlen szóval sem állítottam, hogy Lenin a kapitalizmus apologétája volna, hanem épp az ellenkezőjét állítottam! Csak hát az efféle paradoxonok már túl bonyolultak ahhoz, hogy a gyúcsány-óbányon élesre tompult nemzeti-polgári elmék is követni tudják azok furcsa fonalát. Tehát szerintem nemigen érdemes itt Lenin böcsületes, bogárosan jó magyaros megcáfolásával erőlködni. Lehet persze, de nem érdemes.
„Magassága azt gondolja talán, h ezen kizárólag a kereskedelemre vonatkozó (mivel a termelésről ugyi szó sincs) ellentmondásos vélekedés inkább jelenti a rendszer ontológiai bukását, mint az '56 -os fegyveres felkelés a szocializmus ellen?”
Magasságom célozott rá korábban, úgy tűnik, nem elég határozottan, ezért most egy vonásnyival árnyaltabban fogalmazok: magasságom finoman, légiesen, kecsesen szarja le, hogy mi bukik, hol bukik, mikor bukik, hogyan bukik meg, úgy általában is, míg ontológiailag különösen. Ha tehát Bogár professzoréknak ötvenhatban bukik a szocializmus, akkor bukjon ötvenhatban, bukjon ötvenhétben, ötvennyolcban… magasságomnak teljesen mindegy, bukjon, ahogy a vendég parancsolja! Vagyis mindezzel érdemes volna (szerintem) Bogár professzoréknak valahol másutt fórumozni, mondjuk ott, ahol a kedves fórumozók még a „megbukott”, a „lételméletileg”, illetve a „szocializmus” fogalmakat sem ismerik, míg a többit végképp nem. Csak a „termelést”. Arról viszont Lenin nem ír. Na most, a magam kedves magassága azzal foglalkoznék legszívesebben, amit Lenin ír. Ha szabad így fogalmaznom. S ha ez kevés, akkor csak ismételni tudom magasságomat: tanácsos odamenni fórumozni, akár Bogár professzorral, akár nélküle, ahol Leninnél jóval több található terminológiailag (már a fórumozási tudomány jelenlegi állása szerint is). Magyarán: a „termelés” problémája részemről nem lesz megvitatva. Sem itt, sem másutt.
De azért nem kell elkeseredni, mert van szellemi alternatíva. Például Sziklai professzor szerint Heller Ágnes „interpretáció”-ja „önálló kritikai analízis. »Nem tudtam kibékülni azzal« – olvassuk [ti. Hellernél – Gy. úr] –, »hogy Marx a ’termelőerők fejlődésében’, azaz végső soron a technológiában és annak kezelésében látta a történelmi haladás független változóját. Bár marxistának vallottam magamat, ezt az elméletet igyekeztem nagy ívben elkerülni.« Heller Marx-analízise – folytatja Sziklai – gondolkodásának »radikális originalitásáról« tanúskodik. A termelés marxi paradigmája számára problematikus lett, és elméletileg is lényegesnek tartotta a szükségletek és az érdekek megkülönböztetését, amely már az 1957-es egyetemi jegyzeteiben, »szemben a Csernisevszkij-könyvvel, szintén fontossá vált«. Könyvében tehát alternatívát kínált, mivel szerinte Marx igazi paradigmája nem a termelés, hanem a szükségletek paradigmája volt.”
Hát persze, hogy „szemben a Csernisevszkij-könyvvel”, hiszen a „radikális originalitással gondolkodó” „filozófuszseni” maga írja 1959-ben a „tisztelt Központi Bizottsághoz” címzett levelének végén: „Szivesen megirnám pl. etika jegyzetem önbirálatát, ha erre szükség mutatkoznék”.
Ugye?! Ahogy a tisztelt Szükség elvtárs parancsolja. Sőt, amerre a filozófiai utat mutatja: „Kérem az elvtársakat arra, hogy segitsenek hibáim kijavitásában”.
Heller tehát valóban radikálisan originális, tudniillik ilyen levelet Sziklai professzor, Bogár professzor nemigen volt képes prezentálni, legalábbis eddig, mondjuk így: Heller előtt. Míg Heller nyomán könnyen előkerülhetnek hasonlóan radikális szellemi segélykiáltások, melyek viszont messze nem originálisak értelemszerűen, hiszen Heller Ágnes az originális egyedül. S én pontosan ezért mondom mintegy ismételten: Sziklai professzorék, Heller professzorék, Bogár professzorék vegyék csak elő nyugodtan szuverén originalitásukat, nem szégyen az!, s polemizáljanak a „termelés”-ről, „a termelés marxi paradigmájáról”, vitázzanak radikálisan, originálisan! Egymással. Nagyon fontos: vita közben mindenképp „különböztessék” meg „elméletileg” (sőt szocialista-kapitalista „lételméletileg” is) az „érdeket” a „szükséglettől”, merthogy e nélkül nem lehet semminő filozófia „radikálisan originális”.
Esetleg a házi kacsa bölcselete, amely kacsa viszont – mint tudjuk – originálisan szégyelli magát. A lúdtalpa miatt.
