Üldözött irodalomtanárok
Mi a történész dolga? Mi a történelemtanár feladata? Mit szeretne megtudni az olvasó, mikor a történész könyvét lapozza?
Szívesen megmondom. Azt szeretné megtudni, például, hogy: mi történt. Az mikor történt. Hol történt, hogyan történt, ki volt a történelmi szereplő, milyen volt a szereplő (tényszerűen), mit mondott, hol mondta, kinek mondta, mit tett, mit nem tett és így tovább. Vagy nem így van? Netán azt szeretnénk megtudni, ha a történészt olvassuk, s nem például Katona Józsefet, Arany Jánost, Jókait, Gárdonyit, Mikszáthot, Móriczot, Mórát, Kosztolányit, Déryt, Illyést, Szabó Magdát, Cseres Tibort, Ottlikot, Feleki Lászlót, Hegedüs Gézát, Örkényt, Örsit, Koestlert, Dobozyt, Nemeskürthyt, Gyurkót, Kardos G.-t, Kertész Imrét, Spirót, Komoróczyt, Moldovát, Bereményit, illetve ízlés szerint: Illés Bélát, Hollós Korvint, Berkesit, Ungvárit… hogy mi az „elképzelhető”, mi a „nagyon valószínű” a szerző véleménye szerint?
Őszintén szólva, én nem ezt akarom megtudni! Különösen nem egy negyedrangú stilisztától, illetve ötödrangú, mondjuk így: erkölcsi-szellemi vakaréktól. Kérem, az a történész, aki nem (csak) tényt közöl (pl. mások dokumentált álláspontját stb.), hanem gyakorta az ő saját véleményével is előtolakszik, legkevesebb tanuljon meg fogalmazni! Valamennyire. Minimum közepesen. Vagyishogy ismerje, értse azokat a kifejezéseket, szavakat, mondatokat, amelyeket nagybecsű tudóskedvében az érdeklődő közönség elé tár!
Ormos Mária: „Elképzelhető, sőt nagyon is valószínű, hogy Sztálin eredetileg hitt valami elemi igazságosságban, a hozzá hasonló nyomorultak felszabadításának, emberi élethez juttatásának szükségességében”.
„Elemi igazságosság”. Milyen az? Rájövünk majd, ám előtte álljon itt egy elemi igazság: Ormos Mária kutyaütő stiliszta. Aki persze nem a szégyenlős kutyát üti-veri, azt ugyanis a másik bula-stiliszta műveli originálisan, hanem a metaforikus ebet.
Alapkérdés (ez is az elemi igazságot célozza): miért nem „szegény emberekről” beszél a tudósprofesszor? A „nyomorultak” helyett. Hugó Viktornak képzeli magát? Esetleg írhatott volna „elnyomottakat”. „Kizsákmányoltakat”, különös tekintettel arra, hogy egykor tagja volt a „kommunista” párt központi bizottságának, sőt legbefolyásosabb döntéshozó testületének is. Vagy: „kisemmizetteket”. Vagy: „proletárokat”, ha már mindenáron gyalázkodni akar.
Egyébként Ormos Mária nem véletlenül kotorta elő (silányka szókészletéből) a legdehonesztálóbb fogalmat, nem véletlenül emleget „nyomorultakat” az általa „gonosztevőnek” és „minden téren dilettánsnak” minősített Sztálinnal direkt kontextusban. Ez egyáltalán nem véletlen. Mert pl. a „valami” határozatlan névmás lekicsinylő használatával is azt sugallja, hogy „valami elemi igazságosságban” csak egy dilettáns hihet (ti. az Ormos-féle entellektüelek kizárólag a „relatív igazságokban” hisznek – újabban), illetve (az Ormos-Heller-Vásárhelyi-féle „liberális” krédó szerint) aki nyomorba született, az vagy maradjon nyomorult élete végéig, vagy törje át sorsának betonfalát individuálisan, a saját erejéből. Hiszen például maga Vásárhelyi Mária is ezt tette: a Rózsadombra született, s onnan egészen a szemlőhegyi Gyurcsány-pártig zúdult föl –mentálisan is, egzisztenciálisan is. Mintegy egyenes vonalúan. Minden kitérő nélkül. Rózsadombról a Rózsadombra. És pontosan ezért átkozza, sőt olykor gyalázza a szegény embereket. Miközben Ormos a debreceni „rózsadombra” született, így aztán nem véletlenül írja róla a Wikipédia: „1951-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába”, majd: „1952-ben szerzett tanári diplomát”.
Ez is elemi igazság.
És az is, hogy Ormos Mária nem 1947-ben lépett be, például a Kommunista Pártba, esetleg a szociáldemokraták közé (vagy bárhová), ha már oly hevesen lüktetett történelmi vénájában a forró, vörös forradalmi vér (ne feledjük, Heller „négyévesen” már kész „filozófus”!), hanem 1951-ben. A Rajk per után. Zöld Sándor ebben az évben irtja ki a családját (Magda Goebbelshez hasonlóan, nagymamástul mindenestül), 1951-ben módosítják az első ötéves tervet, duplázzák meg a beruházási költségeket (nyilván az életszínvonal, a mezőgazdaság stb. rovására). Persze, legyünk igazságosak: ezt a történelmi összefüggést egy végzős történész (értsd: kommersz egyetemista kispicsa) nem láthatta. A kistörténész nem tudhatta 1951-ben, hogy mi történik körülötte 1951-ben. És éppen azért, merthogy kommersz volt. Világéletében.
1951 az az esztendő, amikor a nők, főként a falusi lányok, asszonyok (tehát ne legyen félreértés, nem a „rózsadombi” egyetemisták!) „emancipációja” (értsd: téesz-traktorokra ültetése, illetve városi munkáskaszárnyákba terelése, intenzív ipari kizsigerelése) elkezdődött (vö. Bacsó: Te, rongyos élet). 1951 az újabb koncepciós perek éve. Ekkor ítélik el Kádárt, Donáthot, Losonczyt, néhány hónappal korábban Marosát, s amit egy „rózsadombi” kishurkának megint csak nem muszáj tudnia, mégis szimbolikusnak tartom: ha az „ötvenes évek” „sötét” korszak, akkor abban az ’51-es év a legsötétebb. Történelmi tény. Elemi igazság. Míg viszont Ormos Mária pontosan 1951-ben lépett be… Hová is? Forradalmi pártba? Politikai pártba? Nyilvánvalóan nem. Hanem egy olyan „állampártba”, melynek főfunkciója 1951-re már nyilvánvalóvá válhatott, még tán’ egy egyetemista kiscunci számára is, s amely kettős funkció nem egyéb, mint a brutális (munkahelyi, iskolai) elnyomás egyrészről, illetve a súlytalan emberek, az obligát karrieristák felszínre emelése másrészről. Határozott meggyőződésem: Ormos Mária nem ennek ellenére lépett be az MDP-be (1951-ben, majd szerzett diplomát 1952-ben), hanem éppen ezért. Ormos Mária nem Angi Vera volt 1951-ben, hanem egy fostos kis karrierista. Csúszómászó. Így aztán óhatatlanul lett belőle jókora szarházi. Vagyis olyan bölcsész-szakíró, aki a szegény, szenvedő, nincstelen, nélkülöző, szerencsétlen sorsú, keserves, sivár, sanyarú, gyötrelmes életű, mélybe zuhant, kínok közt tengődő, vergődő, eltiport, kizsákmányolt, üldözött, kitaszított, pária, proletár, ágrólszakadt embereket (hogy csak néhányat említsek a magyar nyelvben rendelkezésre álló jelzők, kifejezések közül!) szükségképpen nevezi „nyomorultaknak”. Nem elnyomottaknak, nyomorgóknak, megnyomorítottaknak, hanem gonosz(tevő) nyomorultaknak.
Csupán lapszus volna? Csupán arról van szó, hogy az elitizmusára pökhendi entellektüel momentán nem találta a megfelelő kifejezést? Nem találta. Mert nem is kereste. Pontosan azt írta le, ami öntudatlanul bűzlött elő fekélyes lelke mélyéről.
Tegnap Gerő András (szintén „zenész”) „értelmiségellenes támadásról” hörgött a tévében, mondván: nemcsak a filozófusokat, hanem az egész értelmiséget igyekezett lejáratni a populista kormány. Na most, magam sem látom ezt másként, vagyis szerintem sem „támadni” kéne ezeket az embereket, hanem – minden különösebb fakszni nélkül – akkorát rúgni a seggükbe, hogy visszarepüljenek egészen az általános iskoláig. Vagy az elemi szintű felnőttoktatásig.
Tehát fogadjuk el: Ormos Mária könyvében „csupán” szánalmas fogalmazásbeli csököttség érhető tetten, ti. a szerző történész-szakíró (értsd: szakbarbár), nem pedig kényes irodalmár! Magyarból kétharmad. Az persze igaz, Ormos gimnáziumi irodalomtanár (is), mármint a képesítése szerint, a debreceni bölcsészegyetemen szerzett pedagógusi diplomát; pedig akkor még nem is a Kósa volt a polgármester; ám legyünk (elemi) igazságosak: más egyetemekről se kerülnek ki különb irodalomtanárok, nem szólva arról, hogy Ormos Mária sem a saját dolgozatát hivatott leosztályozni. Amúgy persze színjelest adna magának. Külön dicsérettel. Ha viszont nem ő maga értékeli magát kitűnőre (mert ugye szerény, mint a kórság), akkor majd a másik elitértelmiségi. Például a Gerő. Akit viszont nem támadott meg a Budai. Hogy miért? Ki tudja… Vagy azért, mert nem tartja értelmiséginek, vagy pedig azért, merthogy én sem tartom értelmiséginek. A Hellert sem. A Gerőt sem. A Budait sem. Nos, ha mindezt figyelembe vesszük, jól tesszük, ám akkor is marad a kérdés: mivel magyarázható, hogy Ormos Mária például Rákosinak már nem is az ominózus gonoszságáról, hanem – egészen primitív rasszizmussal – randa-zsidó ábrázatáról, nem „rendes magyar arcáról”, „kuglifejéről”, majd (néhány héttel később) „csúnya tojásfejéről” beszél a szintén idióta ATV kamerái előtt (szerkesztett műsorban)? Nota bene az ATV-ben nem üldözik az „értelmiséget”. Hanem beszéltetik.
Ez mivel magyarázható?
Megmondom. Legközelebb…
Előtte még annyit, nemrég előtártam itt egy nagy világbölcsességet (melynek nyomán már magam is elámulok magamon, pedig régen megszokhattam volna: egyszerűen zseni vagyok), szóval, az elemi igazság szerint: az ostoba embernek nemcsak a híve, követője, hanem a „vitapartnere”, ellenlábasa is szükségképpen ostoba.
Ormos Mária az ATV-ben: „A magyarok [Trianon előtt] nem tudták kezelni a nemzetiségi kérdést, ez teljesen világos”.
Mi ebben a „teljesen világos”? Mi az, hogy „a magyarok”? Mi az, hogy „nem tudták kezelni”? Tolulnak a nézőben a kérdések, ám ezúttal nem az akadémikus professzor lebutult szövege az érdekes, hanem az ellenlábasának (egy Szakács Árpád nevű debatternek) pengés reflexiója: „Bezzeg az angolok, franciák, oroszok stb. tudták kezelni a nemzetiségi kérdéseket, nem is vacakoltak parlamenti beszédekkel meg törvényekkel a probléma »megoldása« során. Csak hát erről már nem esett szó [az ATV Tabu c. műsorában], mint ahogy az sem merült fel, hogy az elmúlt kilenc évtizedben, a mai napig hogyan bánnak a szomszéd államok a magyarokkal”.
Ennyi. Egyetlen betűvel sem több. Ezzel lett megcáfolva az állítás, mely szerint „a magyarok nem tudták kezelni a nemzetiségi kérdést”.
Miért nem igaz, hogy a magyarok nem tudták kezelni a nemzetiségi kérdést? Mert „az angolok, franciák, oroszok stb.” sem tudták kezelni a nemzetiségi kérdést. Továbbá: „hogy az elmúlt kilenc évtizedben, a mai napig” mostohán „bánnak a szomszéd államok a magyarokkal”.
(Vesd össze: miért nem lopik a Gyurcsány? Mert az Orbán is lopik!)
Szabadmadarat tolláról, szabadelvű tudóst „magyar” ellenlábasáról.
