Fogjatok össze magatokkal!

 

 

Vagy: kapjátok össze magatokat! Vagy: szarjátok össze magatokat!

Ez a három lehetőség van. Én többet nem látok.

 

Kuncze Gábor azt mondta tegnap a tévében, hogy az ország két oldalra szakadt, és hogy ez a két oldal folyvást harcol egymással, nincs köztük párbeszéd. (Azért nem tettem idézőjelbe a szöveget, mert lehetséges, hogy Kuncze nem pont ebben a sorrendben, ám pontosan ezeket a szavakat használta és pontosan ebben az értelemben. Illetve lehet, hogy a „harcol” szó helyett „veszekedést” mondott, nem emlékszem rá, de momentán nem ez a döntő.)

 

Kuncze Gábornak igaza van. Csak épp a torka véres annak, amit állít. Mert (1) az ország nem szakadt, (2) nem oldalakra, (3) nem kettőre, és persze (4) a Kuncze által pedzegetett „értelemben” nincs szükség párbeszédre, pontosabban: nem párbeszédre van szükség. A többi stimmel.

 

Az ország nem szakadt, hanem tagolódott. Nem két részre, hanem olyan három „csoportra”, melyek közül kettő a csoport, s az is inkább csak megközelítőleg, hozzávetőlegesen, tehát: messze nem oldalakról van szó, ti. a harmadik tag kizárólag a közvéleménykutatók által használt paraméterek szerint csoport: „a táblázaton ez az oszlop a pártot nem választók csoportja” stb.

Tehát az egyik „csoportba” azok tartoznak, akik figyelnek a politikára, s tántoríthatatlanul állnak a „baloldalon”, míg a másik „csoport” tagjai, szintén tántoríthatatlanul, a „jobboldalon”.

 

Kuncze a „baloldalon” áll.

 

Ami persze nem baj, a gond ugyanis ott kezdődik, hogy: Kuncze elvárja. Hogy mit vár el konkrétan? Fogalma nincs róla. Demokrataként elvárja.

Döntő kérdés: Kuncze meg akarja buktatni a kormányt? Nem akarja megbuktatni. Legalábbis nem mondta. Jó. De akkor miért álljak mellé? Vagy ellene. Miért? L’art pour l’art? Vagy azért, hogy Kuncze fontoskodó lelkének jól essék: eggyel többen kavarnak mellette? Kuncze mit akar? Akar valamit? Egyébként Kálmán Olga is ezt kérdezte tőle. Kuncze nem mondta meg. Illetve „ügyesen” tudatta (jobb kezével a bal füle tövét vakargatván), voltaképpen nem akar semmit. Csupán véleménye van. Kuncze-véleménye. Jó, ezt is értem, csak viszont: ezért álljak mellé? Ennyiért? Hogy „párbeszédet” folytatassak Kunczéékkal? Vagy az ellen-Kunczékkal? Miért? Minek?

Ha senki nem akarja átvenni a kormányzást, akkor nem foglalkozom senkivel. Mindezt természetesen metaforikusan mondom első szám első személyben, ti. én, a magam konkrét részéről, akkor sem válogatok a politikai „irányzatok” között, ha éppen (ciklikusan) eljött a kormányváltás ideje. Ugyanis a kapitalizmusnak nincs gyakorlati alternatívája. A pártok, koalíciók, diktátorok satöbbik kampányaik során (majd a kampányok utáni kampányaikban) ugyanazon jót vs. rosszat öntik nyakon az egymáséitól alig-alig eltérő ideológiai trurtymóikkal. Sőt például a „középbal” és a „középjobb” szinte csak annyiban különböznek (nálunk), amennyiben a képviselőik jobban gyűlölik egymást, mint a szélsőségek személyes megjelenítőit. Mesterházy, Schiffer képes együttműködni Vonával, míg a Gyurcsánnyal kevésbé (Schiffer egyáltalán nem), a Szilivel még kevésbé, nem szólva arról, hogy pl. Szili és Semjén között sincs személyes érintkezés (csak tudnám, mi a különbség kettejük között, túl azon persze, hogy semmi). És hosszan folytathatnám.

 

A kapitalizmussal szemben csak elvi alternatíva létezik. Én viszont részint öreg, részint szkeptikus vagyok ahhoz, hogy forradalmár lehetnék. Ezért nem politizálok. (A forradalom csak az olyan fürge ifjaknak való, mint amilyen pl. Tojás Gáspár Miklós.) Amitől persze még elmehetnék szavazni, és el is mennék (nem vagyok bigott), hiszen lehet valamicske értelme a kormányváltásnak is. Elvileg. Míg gyakorlatilag, hic et nunc semmi.

Az érdemi politikai kérdés ez: Orbán miként veszi majd tudomásul (előbb-utóbb), hogy nem a „zsidó nagytőke”, hanem a tőkelogika diktál. Ez az egyetlen érdemi, ugyanakkor – számomra – teljesen mellékes kérdés. Nem érdekel a matolcsy-orbáni metamorfózis módja (ti. a ténye nem kétséges), leegyszerűsítve: mindez pusztán ízlés dolga. Nem foglalkozom vele. Akinek az „ortodoxia” tetszik, legyen „ortodox”, míg aki „unortodox”, az tőlem nyugodtan riszálhatja „unortodoxként” felcsúti valagát, nem zavar. És már csak azért sem, mert meg vagyok róla győződve: az esztétikai, kulturális, ideológiai (vallási vs. szekularizációs) stb. alapirányultságot is a tőkelogika határozza meg. Történelmileg az egész világon. Így talán még Alcsúton is a kokakólát issza meghatározóan Mária népe, és nem annyira a keresztény kumiszt. Teljesen nyilvánvaló: az objektív tőke-eszkalációnak (s minden szubjektív hordalékának) be fog hódolni (Japán, India, Kína után) – horribile dictu – az iszlám is. Majd tessék megnézni!

 

Beszéljünk világosan! Kuncze a következőt „ajánlja” nekem, mint állampolgárnak – se többet, se kevesebbet! –, álljak melléjük, merthogy ők nem zsidóznak. És viszont azok meg zsidóznak. Ennyi. Aminek persze még volna is valami értelme, dacára annak, hogy semmi értelme, ti. nem igazi alternatíva, amely nem kínál pozitívumot (leszámítva azt a már-már cinizmusba rohadó hipokrita dogmát, mely szerint jogom van szabadon nyomorulttá válni), tehát kétségtelen: az is „valami” (értsd: semmi), hogy ezek legalább nem zsidóznak.

Így a probléma (mondjuk inkább szerényebben: a problémám) a következő (túl azon, amit fentebb említettem, hogy attól még nem állok melléd, ha te nem akarsz a Dunába lövetni, ezt megköszönöm nyilván, illő tisztelettel, de ettől még nem leszek a követőd), szóval, a gondom az, hogy pozitíve a Kunczéék is taszítanak. Mert, amiként Bayer Zsolték nem érzik bűnnek a zsidózást (sőt ők valójában zsidózásnak sem érzik, amit csinálnak), éppúgy vélik abszolúte jogosnak, ízlésesnek, méltányosnak, progresszívnek Kunczéék, Ormosék, Vásárhelyiék, Ungváriék, Kertész Ákosék… azt, amit ők csinálnak. Tehát ismételten a magukat, „genetikainak talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, hogy” tradicionálisan, kulturálisan, szellemileg fölsőbb rendűeknek érző, valló, hirdető emberek talmi gőgjére, pökhendi gúnyolódásaira, mocskolódásaira, sértegetéseire, olykor egészen durva gyalázkodásaira gondolok.

 

Kunczéék utálatos emberek. Számtalan példa van rá. Kunczéék annyira taszítóak, annyira kiállhatatlanok, hogy bizony magam is antiszemita volnék, ha bennem nem szublimálná az utálatot a kritikai hajlandóság. Míg viszont jól látható: másokban a primer ellenszenv gyűlöletté tokosodik. Magyarán: nekem pszichésen nincs szükségem arra, hogy antiszemita legyek, mert ki tudom írni magamból az indulatot anélkül – s ez a lényeg! –, hogy közben zsidóznom kéne. Na most, ez nem pusztán intellektuális készség, képesség (az is, nyilván), hanem döntően alapmentalitás, lelki beállítottság kérdése, s amely attitűd nem egyéb, mint ama sokszor (gyakorlatilag mindenki által) elátkozott kritikai magatartás.

 

Triste válasz | 2005.08.19 13:50:49 © (650)

Ein Gespenst ugyanazt a tüzet okádja mindenkire.

Előzmény: Don Alfonso (647)

 

Igen ám, csakhogy én pontosan ezért nem vagyok antiszemita! Méghozzá egyedül én! Az antiszemitizmus lényege ugyanis, mentálisan, a primitív gyűlölet. Amelynek egyetlen valós alternatívája létezik: a könyörtelen kritika, s benne elsősorban a kérlelhetetlen önkontroll, önfegyelem, önkritika. Sajnos.

 

Triste válasz | 2006.01.13 13:54:51 © (2385)

Ebben a kérdéskörben sajnos egyet kell értsek az általam nagyon rühellt Ein Gespenst-tel.

Előzmény: babarczyeszter (2373)

 

Triste válasz | 2005.11.29 15:30:53 (2067)

Az index kirívóan gátlástalan figurája - Ein Gespenst, aki az index garázdájaként szenvtelenül, harag nélkül, de irgalmatlanul vert aggastyánt, kisgyermeket vagy éppen terhes anyát…

©

 

Hát igen. Pontosan ez a groteszk fintora a dolognak! Valójában csak az nem antiszemita, aki potenciálisan sem antiszemita, más szóval: az az ember, aki ugyan utál (hiszen bőven van mit utálnia), ámde nem rühell, nem gyűlöl, s különösen nem elvakultan. És ki az, aki nem gyűlöl? A kritikus. A „gátlástalan”, „garázda”, „szenvtelen”, „harag nélküli”, „irgalmatlan” kritikus. Aki egyébként azt állítja, hogy az antiszemitizmus attribútuma, tartalma nem a zsidóellenes gyűlölet (az a formája), hanem: a gyűlölet mint olyan. Vagyishogy az, aki tartózkodón, szelíden (ám kritikátlanul) „nem okádja a tüzet” (a zsidókra), az ugyan nem gyakorló antiszemita, viszont – elemző kritika híján – potenciálisan mégiscsak az; tudniillik még zsidók is lehetnek par excellence, gyakorló antiszemiták, Sándor Györgytől, Szilágyi Györgyön, Vámos Györgyön át le, egészen Babarczy Eszterig.

Lehet gyűlölet nélkül élni? Nem lehet. Csak nagyon speciális esetben. Tehát messze nem az a döntő, hogy valaki par excellence antiszemita-e vagy sem, méghozzá olyannyira, hogy megítélésem szerint pl. Ormos Mária József Attila-i értelemben vett őspatkány-attitűdje jóval kártékonyabb a kétségtelenül brutálisabb, ám nyílt (így behatárolható s elvileg fékezhető) „gyűlöletbeszédnél”. Ormos nagyobb kártevő, ti. nem arról van szó, hogy „az egyik hülyeség következik a másikból, a másik az egyikből” stb., hanem arról van szó, hogy az „alap-őspatkányok”, bizony, az Ormos Máriák szövegei.

 

A nyílt, brutális zsidózás a parlamentben az idén hangzott el, majd lényegében szó nélkül maradt a zsidóság ismételt gyilkossá nyilvánítása. Sőt azóta az ún. „baloldal”, ha lehet, még szorosabbra fűzte a politikai szövetséget a barbár-zsidózókkal (miközben Vásárhelyi Máriáék pártja jól megsértődött, merthogy egy „adminisztrációs hiba” folytán kihagyták őket az MSZP-LMP-Jobbik ad hoc koalícióból). Hogyan lehetséges ez, miért lehetséges ez? Azért lehetséges, mert Ormos Máriáék (s persze a Csoóriék is, ők valamivel előbb, de nem sokkal korábban) olyan társadalmi közhangulatot teremtettek, amelyben (mint langyos húslevesben a bacilus) vígan tenyészhet az immár egészen brutális baromság. Például Ormos Mária ezt a szövegét még a kilencvenes években közölte: „Elképzelhető, sőt nagyon is valószínű, hogy Sztálin eredetileg hitt valami elemi igazságosságban, a hozzá hasonló nyomorultak felszabadításának, emberi élethez juttatásának szükségességében”.

 

Hogy ez miért (mennyiben) ős-patkányszöveg?

Már ma meg akartam írni, csak a Kuncze tegnap este (Kálmán Olga műsorában) közbepofázott. Nem mondta persze, de erősen sugallta: ne harcoljak (vs. veszekedjek), hanem folytassak velük „párbeszédet”. Nos, a konkrét kunczei fölvetésre az általában vett állampolgári válaszom így hangzik metaforikusan: lófaszt! Párbeszédeljetek egymással!

Ezt tehát sürgősen meg kellett mondanom, s ezért a mai (rövid) kitérő.