Szerény véleményem szerint a magyar közgondolkodásból (mondjuk az utca szintjén) kihaltak a "merész", újszerű gondolatok /az olyanok melyekkel még 100-150 éve büszkélkedhettünk: drótkötélpálya a Gellérthegyre, köruti hajózás, az igazi milleniumi művek/, kihalt a játékosság. Hiába van nekünk egy saját Tinguely-nk (szégyenszemre nem tudom a nevét), kinek a pecsételőautomatái, vagy végtelen köröket lefutó Aczél golyócskái a köztereken szórakoztathatnának minket, eszébe nem jut senkinek fölkérni őt...

Az egyre fiatalosabb lendületű kormányok tsak az ezerévest hajlandók támogatni nemzeti szinten. Biztos vannak olyan kortárs művészek, akik képesek kilobbyzni ezt-azt, de hol van nálunk olyan SEREGSZEMLÉJE a kortárs művészetnek, mint amit pölö a Ludwigban lehet látni fiatal skandináv művészektől (friss és szarkasztikus felhangokkal). Vagy néhány éve az Iparművészetiben a szintén skandináv VARDE seregszemle???
Bocs, Babe - de azért ezek kultúrPOLITIKAI elhatározásokk!

szindbád