A Művészet - még ha modern is - attól válik művészetté, ha képes a művész mondanivalóvalójából valamit átadni a "fogyasztó" közönségnek. Akár csak 1 embernek.
Tehát a koszolók és a zörejcsinálók is elérhetik céljukat, netán szűkebb kör élvezi.
A klasszikus művészet talán attól klasszikus, hogy általános elfogadottságnak örvend, s remélhető hogy ezáltal "tömegméretekben" ért célba a mondanivaló, ettől "Igazi" művészet.
Szerintem azért más a mai megítélés, mert az embereknek nincs indíttatásuk megítélni egy művet, nincs idejük vagy képességük - a beszűkült világ miatt - befogadni a művész gondolatait és ezért inkább meg sem próbálják.
De a művészet azért még él.
És a művészek is.
És persze az igény is megvan, csak sajnos kisebb és behatároltabb.

Szerintetek mitől lesz igazán jó egy műalkotás? Kinek van vajon joga ezt eldönteni, és ha eldöntötte, hogyan reagálnak rá a többiek - művészek, kortársak, kritika, tömegek?