Tavaly június elején eloltogattam a maradék hűtött vesszőimet, és maradt még egy vastag Hamburgi vessződarab egy szemmel, amit sajnáltam eldobni. Megfelelő vastagságú zöld hajtás nem volt, a legvastagabb is a Hamburginak a fele volt, ráadásul a földtől fél méter magasságban lehetett csak oltani, alatta már túlságosan megöregedett a hajtás.

Mivel a különféle oltogatásoknál szoktam tenni vastag ágba vékonyat, fordítva viszont nem, ezért úgy gondoltam, ezt is kipróbálom. Sikerült.

Sajnos, a telet az alany (elfagyós borszőlő) nem bírta, így újra kellett próbálkoznom a héten.

Ezt azért mutatom be, hogy mindent lehet, ha néhány alapvető dolgot betartunk, pl. itt azt, hogy az egyik oldal színeljen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Letisztogattam egy kicsit, hogy jobban látszódjanak a dolgok.

A balra lévő Hamburgi oltócsap ékének fele a levegőben van.

Az alany őszre vastagodott, ezért nem olyan feltűnő a különbség.

 

A színelő oldalon szépen össze van forradva a két növény. Ha nincs ilyen hideg tél, két év múlva már nem lehetett volna megmondani, hogy nem szokványos oltással készült.

A két piros vonal között jó szemű emberek felismerik az alany és a nemes részeit, a nemes hosszában csíkos, a kiszáradás utáni repedések pedig csak az alanyon láthatók.