Na hát nálunk sem megy minden egyszerre. Anyukám elviszi a vasalatlant és úgy kapom vissza, hogy csak be kell tenni a szekrénybe. Van, hogy küld kaját, de ha én főzök, akkor nincs takarítás. Vagy van, de akkor már a foglalkozás elmarad... Volt, hogy amíg főztem, a nagy kikérdezte a leckét a kicsitől, tanult vele a másnapi felmérőre (előző életében valami véres diktátor lehetett), én meg megnéztem a nagy leckéjét amíg ettek. Na de azért ez se normális helyzet.... 

Nekem mostanában kezd tele lenni a hócsukám az elvárásokkal, 6-ra hazaérünk, persze menjenek korán lefeküdni, a kettő közötti időbe kéne beleférni a házimunkának, a főzésnek, a közös játéknak, a tanulásnak (mi a fészkes fenéért vannak 8 órát az iskolában, hogy munka után nekem hulla fáradtan kell nyüstölni a hulla fáradt gyereket???), fürdésnek...

Persze mivel mindig csúszunk, minden reggel futunk, mert ők még esznek valamit itthon, mittomén hány késésünk gyűlt össze (figyelmeztető csengő utáni érkezés, tehát nem órai késés), úgy a harmadik után mondtam, hogy letojom. Igyekszünk, de ennyi tellik tőlem, nem fogom beáldozni a pár falat reggelijüket.