A legnagyobb baj, a dugón kívül a sztrájk volt. Odafele is, és visszafele is kifogtuk. Odafele a busz előtt sétálgattak fel-le egyfolytában az emberek, visszafele meg a taxisok adták be a kulcsot. volt is félelem, hogy hogyan érjük el a repcsit, de aztán ajánlottak egy olyan taxist aki nem volt szakszervezeti tag.

Itt van a legnagyobb távolság  Genova-és Nápoly között. Mi Genovából abszolút pontosan indultunk, de Nápolyba elvileg 11.00kor kellett volna érkezni. Érkeztünk is, de csak 11.45kor engedtek kiszállni.

Genova volt a legdurvább. Ott a reggel 8 helyett, majdnem 11 volt, hogy kiengedtek a hajóról. Barcelonában is volt valamennyi csúszás, ellenben Tunéziában már 1 órával hamarabb érkeztünk.

Fogalmam sincs min múlik, mert az időjárás nem adott rá okot.

Egyébként a személyzetben szerintem az olasz a legkevesebb. Indonéz elképesztő mennyiségben, főleg az éttermekben. Nem voltak bunkók, de az egy hét alatt, nem tudtak ajánlani édes bort... Szerintem az utasok sokkal inkább bunkók. Az angolt mindenki érti és beszéli is, semmi gondotok nem lesz. Az ültetett étteremben az étlap 4 nyelvre van lefordítva.