De ari! :)

Hát, mi nem gyártottunk nagy koncepciókat névadás-ügyileg. Az biztos volt, hogy ha fiú, akkor apuka keresztnevét kapja elsőnek, plusz egy másikat, amit én választottam, ezt már az elején eldöntöttük. A lánynéven nagyon sokat gondolkodtunk, a vezetéknévhez elég nehéz jól illőt találni, pedig az egész naptárat végignéztük. Ami nekem tetszett, az a férjemnek nem, és fordítva. Bár a férjem úgy volt vele, hogy csak fia születhet, nem is nagyon akart lánynéven vitatkozni. Aztán amikor félidős terhes voltam, egy ultrahangos vizsgálat után azt mondták, lány lesz. Na, akkor megint beindult a keresés, megegyeztünk egy lánynévben is, Orsolya. A további UH vizsgálatokon nem látszott a neme, lányt vártunk. Megszületett a kisfiunk. Több barátomnak, rokonomnak üzentem a kórházból, hogy megérkezett Tamás Imre, mire az egyik barátnőm visszakérdezett "és mi történt Orsikával?". :)