Engem is ez érdekelne. Az otthonvédelem ugyanis egyre égetőbb probléma, már heti rendszerességgel vernek össze/agyon idős embereket a saját otthonukban.

 

A szabályozásnak sokkal proaktívabbnak kellene lennie. Nem kéne egy parlamentnek ölbe tett kézzel várnia, hogy az agresszív emberek előbb-utóbb elkezdjenek fegyverkezni.

 

Ehelyett sokkal okosabb lenne a nem agresszív, viszont jogkövető, adófizető és feddhetetlen polgárok körében népszerűsíteni a lövészeti gyakorlatokat, s ha kellően jó eredményeket érnek el, akkor engedélyezni számukra az otthonuk védelmére szolgáló fegyver vásárlását. Természetesen nem sorozatlövőt, az csakis a hivatásosoké kell, hogy maradjon.

 

Ezzel párhuzamosan tisztázni, hogy ami a római jogban OK volt, az legyen OK a XXI. században is. Ha  a Tizenkét táblás törvények szerint az volt a rend, hogy az otthonát védő személynek nem kellett elszámolnia olyan támadók életével, akik éjnek évadján, fegyverrel támadták meg őt az otthonában, akkor ennek ma is irányadónak kellene lennie. Ilyen módon nagyobb lenne a visszatartó erő is, hiszen a támadók soha nem tudhatnák, mit rejteget számukra egy-egy ház. Mégiscsak nevetséges, hogy a XXI. századi polgárnak nincs annyi joga sem az önvédelemre, mint 1500 évvel ezelőtt egy átlagos római polgárnak, nem? Természetesen nagyon szigorú feltételekkel szabadna csak ilyen engedélyeket kiadni, nem úgy, mint ma, hogy a vadásztársasági tagok ivócimborái, meg a politikusok iafiai kapnak engedélyt, a tisztességes ember meg nem.

 

Azoknak, akik erre kifogásként mindenféle képzelt "európaiságot" hoznak fel, nyugodtan fel lehet tenni a kérdést, hogy ők ismernek-e olyan európai tradíciót, amelyik régebben és kontinuusabb módon van jelen az európai kultúrában, mint a római jog? Aki pedig arra próbálna hivatkozni, hgy ez így nem elég liberális, attól meg kell kérdezni, hogy mikor szűnt meg liberális alapelvnek lenni az, hogy mindenkinek addig a határig terjednek a jogai, ahol már a mások jogai kezdődnek?

 

Nem lehetne többé a kiröhögés veszélye nélkül óbégatni, hogy a rablovics urak személyiségi jogai így meg úgy, mert azokról ők lemondtak akkor, amikor a fegyveres támadásba belefogtak és a másik ember otthonának kerítésén átmásztak. Az ő jogaik ugyanis véget értek azon a határon, ahol már a másik ember jogai kezdődtek: a kerítés vonalában. Azoknak, akik a mások jogaiba gázolnak bele, szerintem nem szabadna engedni, hogy ugyanakkor a saját jogaik abszolút csorbítatlanságát követeljék.

 

Üdv:

b