Sziasztok! Nem túl gyakran írogatok ide, bár annak idején volt itt egy rövid eszmefuttatásom a most már 3 éves kisfiam várható nevével kapcsolatban. Most azért jelentkezem, mert egy érdekes tapasztalatot szeretnék megosztani veletek. A kisfiunk végül az édesapja keresztnevét kapta elsőnek, és én ragaszkodtam hozzá, hogy legyen egy második keresztneve is, mert hát ha később mégiscsak meg akarná különböztetni magát az apukájától, akkor legyen rá módja (az öcsémnek ugyanaz a neve, mint apunak, és egy munkahelyen is dolgoznak, egy címen laknak, elég gyakori a keveredés). Akár még a gyerek is eldöntheti majd (gondoltam, iskolakezdéskor, vagy munkahelyen), hogy melyiket használja, az első, vagy a második keresztnevét. Akkor, amikor még meg sem született, nem hittem volna, hogy már 3 évesen elkezdi megkülönböztetni magát. Amikor a teljes nevét tanítottam neki, abban benne volt mind a három, tehát Cs.... Tamás Imre. Egy darabig így is mondta, ha kérdeztem, hogy hívják? Két-három hónapja pedig egyre gyakoribb, hogy csak Cs.... Imrét mond. Mi otthon mindig Tominak szólítjuk, az óvodában is így hívják, többször viszont gondol egyet, és azt mondja, hogy ő Imike, és ezután Imikének hívjuk, mert Cs.... Tamásnak apát hívják.

Szóval azt javaslom a most névadáson gondolkodóknak, hogy ha apuka nevét szeretnék adni a fiú utódnak, azért mindenképpen hagyjanak neki alternatívát.