Teljesen egyetértek! 10-12 évvel ezelőtt, amikor még csak kazettáztam, összejártunk, sőt, bejártam a helyi rádióba, ahol kéthetente ment egy 3 órás progresszív-rock műsor. Elképesztő közösségi élet volt, csere-beréltünk, egymásnak vettünk fel kazettára zenéket, beszélgettünk róluk. Ez a gyűjtői szenvedély akkoriban összehozta az embereket, sőt, ápolt emberi kapcsolatokat, barátságokat. Ma már mindenki tölti le magának a zenéket, már nincs csere-bere, már nem megyünk egymáshoz deckkel és üres kazettákkal, már nem járunk össze lemezezni és csereberélni. Akkoriban még nem ment a netes letöltés, és örültünk, ha volt heti 5-6 új albumunk, de azokat alaposan meghallgattuk és nagyon örültünk nekik. Most meg pár óra alatt letölthető 30-40-100-200 album, és ennek már nem is tudunk úgy örülni, meg se tudjuk őket mélyen hallgatni. A kazetta ugyan elég nyomoronc volt, egy idő után hullámzott a hang, minden magnónál más volt fejállás, egyikbe élesen, másikba tompán szólt, stb., lehetett azért mérgelődni, de még így is jobb és szebb korszak volt, mint ez a netes letöltögetés személytelen és antihumánus korszak. A rádiózás is megszünt, nincsenek már normális rockzenei műsorok, életműsorozatok. A kilencvenes években volt a Petőfi Rádióban Uriah Heep, Black Sabbath, Rainbow, Deep Purple, Colosseum, P.Mobil, Ozzy... sorozatok, amelyeket a magnósok még rögzítettek kazettára, köztük én is. Nagy élmény volt hetente várni a sorozatot, az újabb albumot és a másorvezetők (Szakács Gábor és Bozsik József) beszélgetéseit, lehetett levelezni, volt hallgatói toplista, nyeremények... És nézzük meg mi lett ma a Petőfi Rádióból, gyakorlatilag hallgathatatlan moslék az egész. Másfél éve eladtam a rádiókészülékem is, mert egyszerűen a Bartók Rádión kívül már nincs normális és értékes zene a rádióban. Már netes rádiózásról beszélnek, minden a net körül forog, és így halnak meg az emberi kapcsolatok is, így személytelenedik el minden. Nálunk is 1 éve zárt be egy olyan lemezbolt, ahol még lehetett rock CD-ket venni, sok ritkaságot is. Már a second hand CD boltok se mennek. Sokan azt se értik meg, hogy a 90 Ft-os másolt CD 5-10 év múlva valószínűleg már nem lesz lejátszható, az eredeti CD pedig x évtized múlva is lejátszható és jó minőségű lesz, nem beszélve a gyári borítóról. De most már CD-ről sem beszélhetünk, hiszen mindenki winchesterről hallgat zenét, ami enyhén szólva is kiábrándító. Minden virtuális, már a CD borítók is, már nem foghatod a kezedbe, nem teheted fel a polcra, nem szagolgathatod. Egyre életidegenebb minden, és ez leginkább a médiában érzékelhető a legjobban. Nézz meg egy hetvenes évekbeli kabaré, vagy bármilyen tv felvételt, egyszerű, analóg felvételek, színek, egyszerű emberek, érzed, hogy közvetlen és emberi. És nézd meg most mi van, digitális logok, futurisztikus, antihumánus, közvetett, robotikus, hektikus, buta és ostoba tv műsorok teljesen értelmetlenül és feleslegesen agyonbonyolítva minden. Itt már minden steril és végelláthatatlanul mesterséges, és nem utolsó sorban léleküres. Ezt hozta az új évezredre a technika és a tudomány...