Fiaim, csak ismételjetek!
aranylövés válasz | 2012.04.20 17:29:52 © (279)
Úristen, ekkora energiával, és idõvel egy belvederei szállodát is felépíthetett volna. Na, de hát azzal MUNKA lett volna.
Előzmény: hromajalosad (277)
A tehetséges építész számára nem „MUNKA” az építés (sem a tervezés, sem a kivitelezés), hanem ahogy mondani szokás: hobbi. Miként csakis a tehetségtelen stiliszta számára „MUNKA” összeizzadni, összegörnyedni mondjuk egy sorvadt publicisztikára való szöveget, s amelyről aranylövésnek – láthatóan – halvány lövése nincs, az ő hozzászólásai is jól példázzák az aranyszabályt: aki erősen akar „mondani” valamit, szükségképpen szenved a fogalmazással. Ezt egyébként babarciszabálynak is, hellerszabálynak is nevezhetnénk.
Jóval kevesebb időt töltök a számítógép mellett, mint bárki, aki bekapcsolja a készüléket (hogy azon keresztül tájékozódjék, kommunikáljon, „szörföljön” stb.); eszembe sem jut, hogy például aranylövés szövegeit olvassam, általában, vagyis azok kivételével, amelyeket ebbe a topikba ír.
aranylövés válasz | 2012.04.20 16:06:39 © (270)
Csak ismétli magát mint a Bradbury novellában…
Előzmény: hromajalosad (267)
Akkor hát ismételjük (mert ismételni muszáj!), mindez nem munka. Még kevésbé „MUNKA”, ti. úgy folyik belőlem a dolog, mint Ungváriból a sznobéria; akkor ülök a számítógép mellé, amikor jólesik. Ilyen egyszerű. Megy ez nekem, mint filozófianéninek az ágyba fektetés, mint házilúdnak a szégyenkezés, mint liberális páriának a spicliskedés…
Tessék elhinni: az, amit az egyik ember tud, a másik számra csak akkor elképesztő, ha a másik semmihez sem ért igazán; mondjuk így: tehetségtelen.
A feleségem annakidején egyetlen este megtanult kötni a barátnőjétől, s most valami egészen boszorkányos gyorsasággal csattogtatja a tűket, három másodperc alatt elkészít egy vastag pulóvert, gallérral, mindennel együtt. Ezenközben hiánytalan családi életet él, nézi a tévét, szervez, intézkedik, beszélget; s ami konkrétan azt jelenti, hogy a gyereket, a kutyát, a macskát ajnározza, kényezteti, míg az urát fenyíti, szidalmazza, gyakorlatilag mindenért, s persze mindig igazságtalanul, ez ugyanis általában vett női szokás. Mire én így reagáltam: ha a pulóverkötés ennyire könnyű hobbi-tevékenység, akkor magam is megtanulom. Na most, azzal kezdtem a dolgot, hogy egy frappáns gesztussal keresztüldöftem a tenyeremet, majd nagyjából így is hagytam abba.
Hogy mi a tanulság? Egyszerű: nem erőltetem, amihez nincs érzékem, így azután – s ez a lényeg! – sem nem unom, sem nem idegelem magam. Hanem viszont: mintegy ismételkedem, és ezt a szemes csetelő észre is veszi.
aranylövés válasz | 2012.04.20 16:06:39 © (270)
Csak ismétli magát...
Előzmény: hromajalosad (267)
aranylövés válasz | 2012.04.20 17:29:52 © (279)
… agyonismételt károgásain.
Előzmény: hromajalosad (277)
Az időbeni eltérés az „ismétli magát”, illetve annak ismétlése, az „agyonismételt károgás” között, nem egészen másfél óra.
aranylövés válasz | 2012.04.20 17:29:52 © (279)
… idegelek a vén csóka agyonismételt károgásain.
Előzmény: hromajalosad (277)
Mely internetes „idegelődés” (sajátos módon) másfél órával korábban már internetes unalomba fulladt:
aranylövés válasz | 2012.04.20 16:06:39 © (270)
Már én is unom...
Előzmény: hromajalosad (267)
Vegyük ezúttal a probléma tudományos megközelítését: „Az ismétlés (repetíció) az egyik legáltalánosabb művészetelméleti fogalom. A zeneművészetben is az egyik lényeges formaalkotó elem. Az ismétlés módszerével szinte tudományos pontossággal lehet előidézni rajongók eksztatikus elragadtatottságát. A zenei motívumok ismétlése a közös vonás a gyermekdaloktól a varázsló szertartásokig, a gospeltől a technóig. Ez pszichológiailag tökéletesen érthető, hiszen megkíméli a hallgatót attól, hogy a zene motivikus alakulására kelljen figyelnie; mindig az ismerős szerkezet következik. Biztonságosan lehet úszni a zene hullámain, hagyni, hogy az ár felkapjon és magával sodorjon. Ha azután az ismétlés egyben fokozás is (és ez nem lehet másként, különben minden unalomba fullad), akkor a hallgató odaadása, eksztázisa is mind mélyebbé és mélyebbé válik.”
Nem állítom, hogy ezt jól csinálom, azt állítom, hogy tudatosan csinálom. Illetve annyiban mindenképp hatásos, hogy még az is olvassa („idegeli” magát rajta), aki már több mint hét esztendeje mocskosul unja az egészet.
Miért az ismételgetés? Mert nyilvánvaló: egyszer nem elég leírni – sőt nagyon úgy tűnik, százszor sem! –, hogy például az „unom” kifejezést csak az a stiliszta használja, aki valami oknál fogva rákényszerül valami unalmas tevékenységre. Akit nem szórakoztat a porszívózás, annak unalmas a porszívózás. Ezért nem forszírozza a dolgot értelemszerűen, csak akkor, ha az asszony sodrófával a kezében utasítja rá. Ilyenkor természetesen nem kockáztatunk, engedelmesen tesszük, ami amúgy rohadtul unalmas.
A (viszonylag) normális ember vagy unatkozik, vagy „idegelődik”, ti. az a dilettáns stiliszta teszi mindkettőt, aki egyszerre szeretne „dugni” is, meg szűzen is maradni: fensőbbségesen elutasítónak, ignorálónak látszani.
hromajalosad válasz | 2012.04.20 16:48:00 © (277)
Eszterke nem filozófus. irogat, el lehet olvasni, nincs aha élményem.
Előzmény: aranylövés (274)
S én ezt is csak ismételni tudom (úgy látszik, nem elégszer), az „aha élmény” nem minősíti sem a szerzőt, sem az olvasót. Sem pró, sem kontra.
Rursum: Almási professzornak attól volt „aha élménye”, hogy Heller professzor filozófiakönyvben tudatta vele: a háziállat szégyelli magát, merthogy az ember közelében szocializálódik. (Ezért egyébként szerintem is szégyellheti magát.) Rursum: Almási professzor „aha élményétől” aztán a Kritika főszerkesztőjének lett kritikai „aha élménye”; nem azt kérdezte a kézirat elolvasása után, hogy hát „eszednél vagy, te, professzor úr?, miket zagyválsz itt összevissza?!”, hanem viszont ezt mondta a Kritika főszerkesztője az ő főszerkesztőségi asztala mellett főszerkesztőileg főszerkesztvén: „aha!”. „Mekkora nagy élmény ez számomra!” Mert Almási professzor szerint Heller professzor „originálisan”, „unikálisan” „villantotta bele” az ember s háziállat „szégyenét” az egyetemes „filozófiába”.
Aha! S amely élmény vizuálisan így néz ki:
Ne legyen félreértés, ez nem Almási professzor fényképe (ez az általában vett professzoriságról alkotott ikono-absztrakció), ti. konkrétan így fest a professzor úr Heller-filozófián megvilágosult, megokosult aha-ábrázata:
Ez pedig már maga a professzorasszony, aki szintén megtestesült Aha-Élmény:
A professzorasszonynak női frizurája van értelemszerűen. Már, hogy ezzel együtt is hasonlítnak egymásra? Nyilván hasonlítanak, hiszen – Eörsivel rursum – ők egyazon „lukratív közös-fészek-filozófiából” valók.
Repetitito est mater studiorum: Vásárhelyi Máriának az amerikai bornírtságtól lett jókora „aha-élménye”. Míg P. Szűcs Juliannának Vásárhelyi „aha-élményétől” gerjedt szintén főszerkesztői fő-aha-élménye. Liberális aha-lánc-reakció. És legközelebb már valóban erről írok, amennyiben persze megint közbe nem kotyog valaki.
