A troll etetés helyett inkább zenét hallgatok. Kár, hogy egy ilyen találkozó alkalmatlan ilyen zenék nem csak felületes hallgatására. Számomra a talik utolsó fél-egy órája szokott emlékezetes lenni mikor a nép nagyrésze elment, az adrenalin szintem alábbhagy, technikát cserélgetni sem lehet már, és kisebb társaságban szól valami jó zene.

Most azt a duplát hallgatom amiről ez a részlet származik:

211-el, a Kalákán, uram bocsá hálózati lejátszóval. Ezt nem adták ki LP-n, nem is fogják. Már ezért az egyért is érdemes digi forrást tartani.