ens absolutum (lat.): mindentől független, bármiféle korlátozástól, határtól, megvalósításra váró →lehetőségtől mentes →létező. A lét teljességét birtokolja (→actus purus), ezért mind a →lét, mind a →megismerés, mind az →erkölcsi rend végső →alapja és összehangolója. Vele szemben minden más létező függő valóság, ens relativum. - A teremtett lét rendje az ~tól mint →első októl függ, részesedő, esetleges és mástól való lét. A megismerés rendje mint első igazságtól, az erkölcsi rend mint törvényhozójától és végső céljától függ az ~tól. ~ egyedül →Isten

http://lexikon.katolikus.hu/E/ens%20absolutum.html

Van neki ha úgy látjuk. Ha nincs Isten akkor ahogy arra Platón rávilágított hogy a mi beszédünk vagy egy disznó röfögése az mindegy. Na és akkor még ha disznónak is tartja is magát valaki azt lehet neki de akkor sem mindenki tartja őt disznónak, hanem pl. erkölcsi követelményeket támaszt vele szemben míg a disznókkal szemben nem.