" Ma 100 éve történt a Titanic katasztrófája. A zenekar vezetője, Wallace Hartley az utolsó pillanatig tudatosan, alázattal és végtelen türelemmel játszott. Emberi nagysága és Istenben való hite példaértékű és követendő út lehet azok számára, akik hasonló hit,- és lelkivilággal rendelkeznek. Értelmezésem szerint az, amit és ahogyan Ő tett azon a nehéz éjszakán, útmutató lehet arra, hogy mely a legnagyobb lelki magasság, amivé az ember EMBERRÉ válása folyamatában és az Istenhez vezető útján elérhet. Számomra Ő egy jelkép. Személye méltó bizonyítéka annak, hogy az úton nemcsak haladni tudhatunk, de el is juthatunk valahová...Valakihez. Wallace Hartley éppen 33 azaz harminchárom évet élt. Emléke örök, élete és halála örök tanulságul szolgál az embereknek. "

Hányan is haltak akkor meg, amikor.....?

Isten nevét rebegni, alűázatosan beletekinteni egy rettenet pillanatába, gondolatot sem merte átéli, milyen is lehet a halál ott akkor, kinek melyik része jutott a szenvedésből......

Példa lenne, mert akik nem ömlengtek, nem kiálottak meakulpázva, azok nem példa?

Talán Szervet Mihály is példa, amikor égették a testét és dzsészuziolták keményen az éget ember szagot vitte a szél, és nem csak ő volt egyik Jézusistának a másik Jézusista áldozata!