Nekem a tudománytörténetben az tetszik a leginkább, hogy végiggondolhatjuk, hogyan gondolkodott mondjuk Newton, vagy Eratosszthenész, vagy Euklidész.

 

Nagyon sok minden ma már teljesen természetes, de akkor dilemmák hosszú sora sorakozott előttük, mint egy labirintus, és nekik sok-sok elágazáson keresztül is meg kellett maradniuk a helyes úton.

 

Ma már ezt mindenki elfelejti.

 

Például Newton honnan tudta, hogy a testeket ugyan az a tulajdonság tartja a Földön, mint ami megnehezíti a mozgatásukat.

 

És fura, mennyira csupán sejtés volt ez a részéről.

 

És hogy mekkorát bakizott még a Principiában is a tömeg rekurzív definíciójával.

 

És hogy úgy döntött, a differenciál és integrálszámításos aparátust nem alkalmazza, mert az elriasztaná az olvasókat.