Ilyenkor Isten a tenyerén hordozza az embert. Átöleli szertetével és jelenlétével.  Nem kéri a hitének a megmérettetését. Hiszen tudja, hogy hite növekedéséhez és erősítéséhez idő kell.

Ilyenkor olyan az ember mint egy kis palánta mit éppen kiültettek. Locsolgatni, gondozni kell.

Sokan úgy gondolják, hogy a megtéréstől iszonyú harc következik az ember életében.

Isten kivárja, és felkészít előbb a harcra. Nem küld csatába míg fel nem készített rá. Míg nem talál alkalmasnak arra, hogy meg is nyerd a csatát.

Úgyhogy nyugi! Nem minden az ördögtől van. Inkább Isten tanítása, felkészítése az amin most átmész.