Most anélkül, hogy pro, vagy kontra állást foglalnék, de egyszer érdemes lenne a fáradságot venni arra, hogy utána járjunk, milyen lelki háttere van az ilyen nyelvezet használatának.

Szerintem van benne egyfajta kedveskedésre való törekvés, melyet így fejeznek ki: tali, tesó, gyüli, keri, kato, hitgyülis stb., de akkor amikor „egymás között” beszélgetnek. Valamint ezekkel a kifejezésekkel gyorsítják a kommunikációt, ami nem feltétlenül jár együtt az információ valódi átadásával.

Mivel ez a fajta közös „nyelv” használatával az összetartozásukat fejezik ki elsősorban, szerintem.  

Most az más kérdés, hogy a fülnek ez mennyire kellemes, vagy kellemetlen, de szerintem amikor egy-egy közösségen belül létrejön egy ilyen elkülönülés, az legalább annyira szól a „kívülállónak”, hogy vagy átveszed a kifejezésekkel együtt a gondolkodás módunkat, vagy ha nem akkor kívül tágasabb, vagyis a nyelvezet nem átvétele, a kirekesztést is jelenti egyúttal.