Megforgatunk példul egy jó nagy régi formájú gömbsúlyzóra emlékeztető testet.

Tőle viszonylag nagy távolságra egy kis tömeg érzékeli a tömegvonzást. Mondjuk egy aranyfüstlemez.

Ha az aranyfüstlemez akkor tér ki jobban, amikor a legnagyobbnak látszó gravitációjú a súlyzó pozíciója, vagyis az egyik gömb pont felénk néz, akkor a gravitáció olyan sebességgel terjed, mint a fény.

Ha az aranyfüst lemez előbb tér ki, minthogy ezt a konfigurációt látnánk, akkor a gravitáció nagyobb sebességgel terjed. Esetleg végtelelen nagy sebességgel.

Probléma: a gravitáció a leggyengébb kölcsönhatás. Nagyon nehéz kiszűrni a zavarokat, amiket más objektumok keltenek.

Ez azért lenne jobb, mint az elhaladó test, mert ez egy reprodukálható és kézbentartható elrendezés lenne. És ismétlésekkel tetszőlegesen lehetne a mérés pontosságát növelni.