Hát igen, amit írsz, abból is az jön le, hogy mennyire ízlésfüggő ez az egész hifizés és zenehallgatás, és tényleg csak azt tudom mondani, hogy hallgassunk meg sokféle cuccot, hogy meg tudjuk később találni a számunkra megfelelő hangzást, ami viszont nehéz, ha az ember annyiféle zenét hallgat, mint pl. Te. Nálam azért van egy szűk határ, amin túl már nem megyek. Pl. Nitzer Ebb és hasonlókat én nem tudok meghallgatni, nekem az már nagyon műanyag zene, műanyag hangzással. Az agyonelektronikázott hangokat nem szeretem, azokban már semmi természetesség nincs. Egy nyolcvanas-évekbeli szinti se közelít meg egy mellotront vagy egy hammondot, vagy Fender zongorát számomra.

Visszakanyarodva kicsit a japán CD-khez:

AZ utóbbi időben hallottam pár olyan japán CD-t, amelyek egyáltalán nem szóltak jól, sőt, rosszabb volt a hangképük, mint az EU-s remastereknek. Érdemes letölteni a netről és meghallgatni a kiszemelt japán CD-t, mivel nagyon drágák, és nem biztos, hogy tetszést fog okozni vásárlás után. Vannak nagyon jó japán CD-k, de vannak rosszak is, és az, hogy japán CD, még nem garancia arra, hogy kiválóan fog szólni.

Itt van egy kép egy eredeti SHM-es CD alsó feléről. Bal oldalon látható halványan a gravírozott IFPI szám. Itt elég nagy méretű a gravírozás, általában EU-s CD-knél ennek a fele vagy negyede, tehát gyakran nagyító kell hozzá. Még annyit, hogy az orosz hamisítványokról a képen látható fehér SHM felirat is hiányzik általában.