"Gondolom, ha te ülnél 7 évet ártatlanul egy ellenséges galeri közepén a sitten, akkor ugyanezt mondanád amikor megsemmisítik az ellened hozott korábbi ítéletet, és kiengednek."

Még az is elképzelhető.
Mint ahogyan az is, hogy totál elfogultan, messze túlértékelve a saját sérelmeimet milliárdos összeget követelnék. És még az is elképzelhető, hogy nem egyszerű nyereségvágyból, az amerikai módi mintájára (értsd: fejjük ki a lehető legtöbbet a tévedőből), hanem tényleg így gondolnám.
És akkor mi van?
Az én követelésem sem lesz jogosabb, mint a fickóé.

Nézd, a kárenyhítés az egy dolog. A bosszú is egy, a nyereség meg egy egészen más.
Az egyik ugye arról szól, hogy a mínuszba került egyenleget felhozzuk, maximum a nulla értékig. A második szintén egalizáló tényező, a harmadik meg kizárólag a pozitív tartományról szól.
Én úgy vélem, az elsővel minden rendben, a másodikkal sincs különösebb gond. A harmadik viszont elég prückös, ugyanis helytelen (nem a felborult egyensúly visszaállításáról, hanem ellenkező előjelű borításról van szó).

Tehát az elmaradt jövedelmek pótlása oké, a beszerzett sérülések gyógyítása oké - eddig az egyenlítés.
Bíró felelősségrevonása oké - ez a bosszú, ugye.
És itt a vége.