"De a nulla speciel létezik: például a Földön a 10 km magas beszélő kutyák száma határozottan nulla."

 

Ez a "nulla" csupán emberi illúzió. Illúzió, mint például az idő létezése (pláne mint dimenzió(???)).

 

Ezt nevezem én - kissé pejoratív módon - földhözragadt szemléletmódnak. Mások talán antropocentrikusnak szépítgetik ezt a tényt, de tény, hogy az egész világot - születésünktől fogva - nem a maga valójában, hanem - kizárólag emberi szemszögből figyeljük. Aztán igyekeznénk a valóság felé igazodni, de sikertelenül. Időről, távolságról, sebességről, és még sokféle fogalomról (részecske, mező, hullám) beszélünk, de amikor meg szeretnénk határozni ezeket, akkor kicsúszik a kezünkből. Mert lassan már minden relatív, és a fénysebességhez közel minden addig fixnek hitt dolog megváltozik, mintha nem lenne egy szilárd fix pont ebben a létben. Talán a fénysebesség lehetne ami állandó, de sokan már ezt is tagadják...

 

A nulla nem mennyiség, hanem minőség. A dolgok vagy vannak, vagy nem léteznek. Amikor valamiről azt mondjuk, hogy nulla, akkor még a dimenzióját is elveszti. Nullát bármihez hozzáadhatunk, mert nincs dimenziója, legfeljebb csak a képzeletünkben. Ez egy mélyen emberi gyökerű fogalom, mert véges voltunknál fogva képtelenek vagyunk másképp kifejezni amit mondani akarunk, pedig ez csak egy mindenki által elfogadott (hitt!!!) illúzió. Tudjuk, hogy a természetes számok (helyes értelmezésben) 1-től kezdődnek. A nulla valójában se nem pozitív, se nem negatív szám, legfeljebb önkényesen a pozitívakhoz soroljuk, vagy a számítástechnikában pozitívként kódoljuk.

 

Mennyiségként az alábbi minőségek léteznek:

 

1. Valami nem létezik (nulla?)

2. valamiből csak 1 van összesen (soha, sehol nincs se több se kevesebb)

3. Valamiből megszámlálhatjuk, hogy mennyi van.

4. Valamiből végtelen sok van.

 

Ezekből azonban valójában csak a 3. az ami mennyiségnek mondható, a többi más minőség. A 4.-ből is a matematika kétfélét definiál.