Most jöttem a meccsről. A 2. félidő nagy részét a közönség állva drukkolta végig, óriáis volt, még nem hallok rendesen. A meccs a miénk volt már, csak a sípszót kellett volna kivárni. De mi nem várjuk ki, mert telhetetlenek vagyunk, mi fel akarjuk rakni az i.re a 2. pontot is, pedig egy már van rajta, megnyertük. Nincs taktikánk, eldobjuk egy kiszorított helyzetből (az orrom előtt dobott Perez). Ellentámadás, "természetesen" nem védekezzük ki. Mintha leforrázták volna a közönséget, néma csend az ezer decibel után. A játékosok kisomfordálnak a pályáról. Ami a közönség soraiban kifelé elhangzott, azt nem írnám le ide. Nem nagyon tudok még szavakat mondani. Ekkora taktikátlanságot egy ificsapat sem követ el. Hogy éppen ki csinálta, az sajnálatos, de igazából nem is számít, megcsináltuk, kiejtettük magunkat egy megnyert meccsen, mint ahogy már sokszor képtelen voltunk pár másodpercet kihúzni fociban és sok más labdasportban...