A nyolcvanas évek felvételei a kilencvenes évekhez képest sokkal jobbak voltak. Nagyjából a kilencvenes évek első felétől érezhető egy rohamos minőségromlás, amikor is egyre többen átálltak a digitális stúdiótechnikára. A nyolcvanas évekbeli metál és jazz-rock lemezek még viszonylag jól szólnak, jó most nem olyan csörömpölésekre gondolok, mint Bathory és Wenom, és hasonlók... Egy Iron Maiden, egy Black Sabbath lemez jól szólt a nyolcvanas években.

Akik csöves erősítőket használnak, azt mondják, képtelenek már meghallgatni a tranzisztorost, állítólag annyira vacak a csöveshez képest. Legutóbb egy AudioNote full csövest hallottam, és a CD teljesen meghalt rajta, de alapvetően éreztem a csövesnél egy mosott hangkeraktert, olyan, mintha egy visszhangos koncert-teremből szólna rajta minden zene. A tranyós nagyon részletező, kihallhatóak jól az apróságok, részletek, jobban szétszedi a zenét, mint a csöves, de valóban teljesen más hangkarakter. A csöves élőzeneibb, de nekem erősen fülelnem kellett, hogy kihalljam külön a basszusmenetet, a cineket, stb. A tranyósnál mindezt azonnal hallom. Persze csöves és csöves között is állítólag nagy különbségek vannak, és hogy hiteles legyen a kép, még meg akarok majd hallgatni pár csöves cuccot, főleg vintage cuccokat. Én főleg hetvenes-évekbeli zenére vagyok specializálódva, de hallgatok komolyzenét is, a kettő közel áll egymáshoz, mert a hetvenes-évekbeli rockfelvételek alapvetően analóg hangképű felvételek. De így is azt érzem, hogy nekem a tranyós tetszik inkább. Annyiból is jobb, hogy amíg megy, addig megy, nem kell benne csöveket cserélni időnként.

Én elsősorban zenét hallgatni szeretek, és nem hifizni. 800 ezres cuccokat én sohase vennék, szerintem nem ér annyit. Amit hallottam AudioNote full csöves erősítőt, annak az új ára állítólag 800 ezer Ft, és a hangfalpár is ennyi hozzá. Nem éreztem akkora minőségbeli különbséget az én 200 ezres hifi-cuccom és az AN között. Úgy tudnék pontosan fogalmazni, hogy nem jobb, csak más, mivel alapvetően ez az egész nagyonis ízlésfüggő, és nincsenek objektív igazságok a hifizésben. Sok hifista beszél a lineár hangzásról úgy, mint alapigazságról, és hogy a színezés hiba a hifizésben, stb. Ezek szerintem buta kijelentések, mert ha valakinek a loudness-es remasteres hangzás tetszik jobban tranyós cuccokon, akkor az azért van, mert az adott ember ízlésének ez felel meg leginkább. Hallottam olyan lineár cuccokat, ami régi AAD-s CD-kkel pocsékul szólt számomra, utána kipróbáltuk a remasteres kiadásokat és megjött az élet a zenébe. De sokan mégis bebeszélik maguknak, hogy a lineár az igazi, akkor is ha borzasztóan szól. Én sem hifizek, hanem zenét hallgatok elsősorban, és nem kell ehhez milliós nagyságrendű hifi cucc. Régi, nyolcvanas, kilencvenes évekbeli tranyós cuccokból, már 150-200 ezer Ft értékben is össze lehet állítani egy tisztességes hifi cuccot CD-zéshez.