Nem biztos.

 

Ha ne adj isten reális lenne, amit nyitásként írtam, akkor bármikor láthatnánk, hogy először a mozgásirányunkban eső galaxisok szinte felizzanak, ahogy a visszafelé érkező részecskehullám beléjük ütközik, aztán szép lassan ez végigterjed az égbolt többi részén látható galaxisokra. Aztán mi következünk.

 

Nem hálás téma, de érdemes elgondolkodni néha azon, hogyan gondolkodtak az emberek a világról például Newton előtt.

 

Most nem csak arról, hogy széles körben elfogadott volt, hogy egyes madarak fák termései, vagy hogy az egerek a piszkos rongyokból spontán születnek.

 

Szóval lehet, hogy ennek a tudománynak vannak árnyoldalai, a tudósai pedig néha kicsinyesek és önzők, de azért hol vagyunk ezektől?

 

A tudománynak lételeme a folyamatos ellenőrzés.

 

Az, aki a teóriájára keres egy azaz egy darab azt alátámasztó kisérletet, az nem tudós, hanem kókler.

 

A tudós mindig kételkedik a teóriájában, és a tízezredik bizonyíték után is azt keresi, milyen újabb kísérlettel cáfolhatná meg saját elméletét.