Konkrétan életem legpocsékabb 24 órája volt, mikor Füzérről hazafelé lekéstem az utolsó kisvasútpótlót, aminek volt csatlakozása Budapestre, mivel mindössze 5 perccel a busz indulási ideje előtt mentem ki a kocsmából a megállóba. Miután eltöltöttem hét órát a füzesabonyi váróteremben a csövesek mellett alva, hazamentem, megfürödtem, bementem dolgozni, majd ki is aludtam magam, végleg megállapítottam, hogy ahova nem megy vonat, oda én sem fogok.