Az AKG K-501 elvileg mindenféle zenéhez jó, ezért standard fejhallgató. A 601-esen én próbáltam rockot, metált, jazzt és komolyzenét is, és mindegyik jól szólt rajta. Mivel hajtod meg a fülesed, van esetleg külön fejhallgató-erősítőd is?

A nyolcvanas évek hangzása a hetvenes-hez képest már nem igazán analóg, inkább mesterséges, művibb. Már a hetvenes évek hangzásvilágára is sokan azt mondják az 50-es és 60-as évek felvételeihez képest, hogy nem teljesen analóg felvételek. Nekem a tökéletes hangzás az a hetvenes évek, sok hammonddal és mellotronnal. Itt még röfögtek igazán jól a csöves erősítőn a basszusgitárok, és a doboknak is olyan hangzásuk volt, ami alapvetően egy dobcucc natúr, természetes hangját adta vissza. A nyolcvanas években már igencsak elkevert, lemélyített dobhangzásokat lehetett hallani, amelyek távol álltak a dob natúr hangjától (ezt dobosként mondom). Persze a dolog ízlésfüggő, mert ha Te ennyire a nyolcvanas-évek hangzásába vagy szerelmes, nincs azzal baj, nekem is elsődleges a zene, a hangzás másodlagos. Sok hifis beleesik abba a hibába, hogy a hangzás miatt hallgatnak elsősorban zenét, és csak másodsorban a zene miatt.

Az LP mindenképpen jobb, mint a CD, tehát nincs olyan CD, ami 100 százalékosan hozná az LP-hangzást, s én úgy érzem, a csöves erősítő nem is előnyös a CD-hez, mert valahogy meghal rajta, talán, mert az LP-hez képest valóban túl digitális, de tranzisztoros erősítőkön nem éreztem ezt, mondják, színez a tranzisztoros, mégis, szerintem kell ez a színezés a CD-nél. A csöves kiváló az LP-hez, azzal tényleg verhetetlen az LP.