Valahol nagyon félremegy ezek szerint amit mondani akarok. Talán nem tanultam meg fórumnyelven fogalmazni.

Megpróbálom csak tényszerűen összefoglalni amit írtam. Ha ez sem megy, akkor inkább csak olvasok és nem kommentelek.

- Igen, engem érdekel a technikai rész, a fényképezőgép nyers tudása, ahogy érdekel egy sportkocsi teljesítménye, gyorsulása, útfekvése, kanyarstabilitása, akkor is, ha sosem leszek F1-es versenyző.

- Nem hiszem, hogy a D800-zal jobb esztétikájú képeket lehet készíteni ha a fotós nem fejlődik.

- Hiszem, hogy a D800-zal jobb minőségű képeket lehet készíteni szakavatott kézzel, mint egy középkategóriás géppel, de ez nem egyenlő az esztétikával.

- Hiszem, hogy Robert Capa képei abszolút a csúcsot képviselik hangulatban, esztétikában a maga dokumentarista kategóriájában akkor is, ha az előhívást elrontotta az asszisztense. Itt a képminőség (zaj, fókusz, életlenség) egyáltalán nem befolyásolja az esztétikai értéket.

- Hiszem, hogy a múlt században és a DSLR gépek korábbi generációiban is lehetett jó képminőséget és kiváló esztétikájú képeket letenni az asztalra.

- Hiszem, hogy egy kép alapvetően az esztétikáról és nem a képminőségről szól.

Itt egy saját kép, amit én technikailag elrontottnak gondolok -vaku nélkül erős szembefénnyel, pontatlan fókusz, bemozdult, a sötét részek bebuktak), viszont az ifjú pár a kedvence. A házasságkötésük után mikor kettesben maradtak az oldalsó kápolnában és először megölelték egymást, akkor készült. Képminőség szerintem gyatra. Számukra a mondanivalója pótolhatatlan.