Tegnap a tévében Müller Péter, Cs. Németh Lajos, Papp János és egy riporter Pécsi Sándorról beszélgettek. Szerencsére egy-egy alakítást is bemutattak tőle, rendszerint színházi alakításokat. A közepére érkeztem oda, és ezért csak a Tanner John házasságából láttam valamit. Ő volt Mendoza, és felolvasta a verseit. Ezek a poémák nagyjából Troppauer Hümer színvonalán álltak, nem csodálom, hogy a többiek legottan elaludtak rajta. Nem számoltam, de legalább tizenötször mondta ki a Lujza nevet, mindig egy csöppet máshangsúllyal.  

Ma a rádióban is beszélek róla, de sajna, csak róla beszéltek, és kevés szöveget adtak tőle. Ha a filmalakításaira gondolik, elsősorban nem is Szellemfi, vagy Erkel Ferenc ugrik be, hanem Salgó Oszkér a Sellő a pecsétgyűrűn-ből. Ezt a szerepet mintha rá írták volna. Nagyon sajnálom, de egyszer sem láttam színpadon.