Amerikai pop art.
A pop art, mint művészeti irányzat a második világháború után kezdôdött. A név egy kommerciális, tömeg igényletet kielégítô művészeteket - fotó hírdetések, autók stilizálása, Hollywoodi filmek, és még Science Fiction is - fedett, amelyeknek úgy viszonyultak a festményekhez, szobrászathoz, színházhoz, és irodalomhoz, mint pop zene a concert termek muzsikájához. Azok az emberek, akik a “pop art” elnevezést használták, ezeket az urbánus művészeteket a szépművészetekkel akarták összevetni. A pop art-nak két fô ága van, a brit, és az amerikai ágazat. Az amerikai pop art-nak sok, európából beáramló művésze van, akik amerikai munkájuk során nyertek hírnevet. A fô hajtóerô a pop art mögött Amerika kommerciális kultúrája, ami világszerte dominál. A pop kultúra elterjedésében jelentôs szerepet játszott az új kommunikációs média (“mass media”) elterjedése és forradalmi befolyása. Az egyik legjelentôsebb személyiség, aki az új (fôleg televíziós médiát) tanulmányozta, Marshall McLuhan. Híres mondása: “The media is the message”.
A leghíresebb pop artist, Andy Warhol, stencillel sokszorosított fényképeket színezett, és bocsátott ki, mint művészi tárgyakat. Máskor meg egy Brillo mosóporos doboz vált a művészeti tárgyává. Jasper Johns bronzból készített sörös dobozokat örökített meg, mint szobászati remekművet. Roy Lichtenstein, a pop festményeiben comic book képeit nagyobbította meg festôi vásznán, ahol a szereplôk gondolatait, érzelmeit a szerplôk feje mellé festett szó foszlányok fejezték ki. Claes Oldenburg mindennapi használati tárgyakat (írógép, fogkrémes tubus, jazz dob set) hétköznapi milliôjükbôl kiszakított, felnagyított, és átformált (ebben az esetben vászonból készült puha tárgyakká). A pop art változatos, és a kommercializmussal körülvett világunkat tükrözi. Ugyanazokat a harsány, rikító, minket állandóan bombázó “üzeneteket” áttranszformálják, és mint művészeti tárgyakat közfogyasztásra bocsájtják.
Az Andy Warholt körülvevô művészek a filmművészetekben is elôljárók voltak. Avantguard filmjeik úttörôk voltak, amennyiben elôször foglalkoztak homeszexualitással, kábítószerezéssel, stb. Ma már ezek az akkoriban tabu témák bekerültek a “mainstream”-be, azaz elérhetô a nagyközönség számára is.