Régi-új szabadságharcaink Mintha újra kezdődne minden, népes lengyel küldöttség lesz itt Budapesten március 15-én. Velünk ünnepelnek, értünk szólnak. Ismét összefonódik a két nép sorsa, ahogy történt ez a forradalom és szabadságharc idején? A magyar ügy nem volt népszerű 1848–49 Európájában. A nagyhatalmak nem segítettek. Az osztrák–orosz túlerő legyűrte a szabadságharcot, de a küzdelem története mégis lelkesítő példaként él a nemzet szívében. Mert ez egy tiszta forradalom volt, élén rátermett vezetők álltak, s egy bátor és nagyszerű hadsereg védelmezte vívmányait. Nem véletlen, hogy ma is sokszor kinyílik a szabadságszerető Petőfi Sándor kötete a kezünkben.

A kommunisták féltek 1848–49 emlékétől. Egy falut, amely száz éven át a legféltőbben ápolta saját szabadságharcos emlékeit, brutálisan megbüntettek Rákosiék 1949-ben. A Magyar Hírlap mellékletéből megtudhatják, miként.

Nemzeti ünnepnek mindenesetre üzenete van: ahogyan Bayer Zsolt írja, hosszú idő után most először lesz igazi jelentése március 15-nek. Idézhetjük a vélemény rovatból Sutarski Szabocs lengyel–magyar író kérdését is: vajon újból az elnyomó birodalmi eszmény kezd megvalósulni Európában? Csizmadia László CET-elnök szerint a most a magyarok és lengyelek által útjára bocsátott patrióta mozgalom még helyrebillentheti az egyensúlyt a kontinensen. Tomasz Sakiewicz, a lengyel zarándoklatot szervező Gazeta Polska főszerkeszője szerint új korszakot kell kezdeni, a szabad nemzetek egységének korszakát.

Magyar Hírlap