Na ennek külön örülök :-)

Ami a fejhallgatózást illeti, én is nagyon sokáig csak fejhallgatóztam, van egy AKG K601-esem, és az utóbbi két évben kezdtem csak dobozokon is zenét hallgatni, s mivel padlástéri, ferdetetős szobám van, többnyire mostanában is inkább a fülest veszem elő, mert nem tudom úgy elhelyezni a hangdobozokat a szobámban, hogy kényelmesen le tudjak ülni zenét hallgatni, amúgy is csak Jamo Studio 180-asaim vannak, ami hát közel sem high end kategória, de szeretnék majd később komolyabb hangfalakat komolyabb erősítővel. Azt nem tudom egyébként, hogy egy külső DAC mennyire fontos egy alapvetően jó CD játszóhoz. Sokan azt mondják, nagyon sokat nyom egy jó DAc, sokan azt mondják, hogy felesleges egy kiváló CD játszóhoz. Csövesre tunningolt CD játszót még nem hallottam, de nemsokára lesz rá lehetőségem.

A Denon azt hiszem Sony alapú, tehát majdnem Sony. Hasonlóképpen, ahogy a Marantz majdnem Philips.

A CD-gyűjtéssel hasonlóképpen vagyok, mint Te, a kedvenceim java már megvan, és már csak néhány dolgot szeretnék megvenni japán CD-n, tehát szinte már csak japán CD-ket veszek meg. Én nagyjából 1969-től 1980-ig hallgatok zenét, a hetvenes-évekbeli prog-rock a kedvencem, és az igazi hetvenes-évekbeli analóg felvételek. Vannak most is értékes zenék, de kevés, és engem zavar a steril DDD-s hangzás. Mostani együtteseknél egyre gyakoribb, hogy már nem adják ki az új lemezüket CD-n, hanem a weboldalukról letölthető pénzért, általában mp3-ban. Hát ide jutottunk... Azért az új Astra remélhetőleg kijön CD-n. Az első, The weirding c. lemezük közelíti az analóg hangzást, fátyolos az egész és teljes mértékben hetvenes évekbeli hangszereket használnak, tele mellotronnal. Sajnos mostanásg ritka az ennyire "retros" prog zene.

A DVD-audio számomra felejtős, és a sima CD-t jobb szeretem az SACD-nél.