Az alakzatok, amelyekre gondolok, olyasmi, mint amikor egy homogén krémanyagba kicsit belemaszálsz, ilyesmi látszik gyakran a CD-k alurétegén. Ezek inkább sárga-lámpafénynél láthatóak jól, napfénynél kevésbé, de azt mondják a szakemberek, hogy nem számít hibának, mindenestre a '80-as és '90-es évek CD lemezeinél még nem nagyon voltak ilyen jelenségek, de lasabb is volt a gyártás, régebbi gépekkel gyártottak. Ma már minden gyorsabb (sajnos) és ez gyakran a minőség rovására megy, mert kis költségvetésből nagy hasznot akarnak kihozni a lehető legrövidebb idő alatt. Pl. a jelenlegi EU-s CD-k elég vékonykák, a régi nyugat-német és a japán CD-khez képest.

Nekem se ment még tönkre CD-m, másolt sem, illetve néhány régebbi Philips, TDK és Sony felmondta már a szolgálatot, egy idő után ezeknél erős pattogás volt hallható a zenében, folyamatosan, végig. Én 10 éve Verbatim Azo+Crystal réteges CD-ket használok, és ezekkel még nem volt gondom, van ezek közül olyan is, ami akkor lett megírva, amikor a fent említett Philips, TDK... is és a Philips, TDK... már nem működik, a Verbatim még mindig működik. A baj csak az, hogy az írható CD-ket is hamisítják, és amit Verbatim azo-snak veszünk meg, az sem biztos, hogy az. A hőmérsékletről nem írtál, gondolom, azért a CD lemezeid kaptak már sok hőingadozást. Valószínű, hogy ez nem befolyásolja az élettartamot. Olvastam nemrég egy cikket, amelyben arról írtak, hogy a német komolyzenei archívumban lévő CD-k mennek tönkre, holott állandó hőmérséklet alatt tartják őket, és főként kilencvenes-években nyomott CD-kről van szó. Hát nem tudom, ebből mi igaz és mi nem. Elővettem a CD-im és nekem is van olyan komolyzenei CD-m, ami 1986-os nyomású, legalábbis ez van ráírva, ezen sincs IFPI, és elég dohos már a borító szaga, viszont hibátlanul rippelhető és lejátszható, és hőingadozásnak is ki volt téve. Egyik ismerősömnek pedig van 1983-as vagy 1984-es nyomású CD-je és az is hibátlanul működik, semmi baja. A másolt CD-kről el tudom képzelni, hogy idővel tönkre mennek, de mivel a gyári CD préselt, így valószínű legalább annyira biztos, mint az LP. A Verbatimra 100 év élettartamgaranciát adnak, de vannak olyan másolható Gold CD-k (pl. Kodak), amelyekre 200-300 év garancia van írva, aztán, hogy ebből mi igaz, és mi nem, idővel ki fog derülni... Az LP macerásabb, mert ugye itt van mechanikai súrlódás, és nagyon jó berendezésnek kell lenni ahhoz, hogy idővel ne kopjanak, ne torzuljanak az LP-k. Ezek pedig félmilliós, milliós Lp-s hifi cuccok. A CD ezzel szemben annyival előnyösebb, hogy a lézer nem koptatja a lemezt, nincs hangminőség-romlás, mint az LP-nél, persze a karcokra a CD-nél is vigyázni kell.