Csaszarban? Az kemény.

Igen. SZVSZ horror... bár hát megmondom őszintén, a császárok megitélése az, ahol önellentmondásban vagyok... mert hát egyfelől azt támogatom, hogy a szülészeti ellátásban is a megszületés pillanatáig az anyáé legyen mindenben a döntő szó lehetősége, ugyanakkor ezt nem szivesen támogatom abban a spec. esetben, amikor egy szakmailag nem indokolt esetben a nő ragaszkodik a császárhoz... (és hát gyanítom, hogy az ÁEK statisztikájából legalább a fele ilyen)... de legalább pontosan tudom magamról, hogy ilyenkor anarchokomcsi énem egyik fele vív háborút a másik felével:)

 

Ez pedig hiba. Gondolom ha repulogepre szallsz, nem fogsz bemenni a pilotahoz es elmagyarazni neki, hogy ne ugy tartsa az aileront, hanem amugy, mert az helyesebb.

Ez a példa szerintem nem egészen ül, tekintve, hogy a gépen többnyire nem egy utas van... tehát ott legfeljebb az utasok kollekívájának döntése játszana... de ha megnézünk egy testhezállóbb példát, pl. a vezető feleség meg az anyósülésen ülő férj esetét a személyautóban, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy szinte mindenki belepofázik, és inkább az az extrém ritkaság, aki képes nem ezt tenni... furcsa módon magam a ritkábban beleszólók közé tartozom, úgy évente egyszer szoktam leüvölteni a zasszony fejét... amíg ismerőseim zöme ezt kb minden úton megteszi... (miért nem mész már, miért ilyen gyorsan, miért ilyen lassan, miért előzöl, miért nem előzöl... stb) ugye nem egy taxiban kint is van a "kuka utas.." kezdetű tréfás kis matrica:)))

 

Hiszen mi az két dolog ami arra hajt valakit, hogy a hosszu es nehez orvosi palyat kitanulja? Ugye penz es hivatastudat.

Ebben tökéletesen egyetértek.

 

A vegso szo a noke negativ iranyban. Tehat senkit nem lehet lekotozni a mutoasztalhoz es akarata ellenere megoperalni. Na de az ellenkezo irany az abszurd. A paciens rendelhessen el fajaskelto infuziot vagy csaszart, fogos szulest, vagy akarmi ilyesmit?

Na igen, pedig ez hordozza magában a legnagyobb ellentmondást, sőt az ellentmondás ellentmondását is, lásd első bekezdés. De az is ellentmondás, ami a mai helyzet, hogy a betegnek joga van a kezelés elutasításáról dönteni (tehát végső soron akár a haláláról), de közben a saját akarata szerinti életről nincs. Vegyünk rá egy egyszerű, valós példát, van egy beteg, akinek van egy rákos daganata a péniszén. (hogy ne csak a csajokról legyen szó állandóan:)) A beteg nyugodtan dönthet úgy, hogy elutasítja a szerv amputációját - ahogy teszi is a férfiak jó része ezen esetben, de úgy már nem dönthet, hogy azért nem beledögleni szándéxik, hanem mondjuk Bleocint kér a barlangos testbe injektálva. Az már az orvoson múlik, hogy felajánlja-e ezt az alternatívát vagy nem, a beteg jogosítványa csak az amputáció megtagadásáig terjed. És ez így nem biztos, hogy jó... ugyanakkor meg nyilván az orvos is ember, emberi méltósággal és (ideális esetben) hivatástudattal meg etikával, tehát őt se lehet kényszeríteni hogy minden blőd ötlet kivitelezésébe beszálljon - valahol nyilván jó lenne valamiféle egyensúlyt találni... valami olyant, ami mindkét félnek a lehetséges relatív legnyugodtabb álmot biztosítja...

 

ÜdV