Ahogy ígértem, folytatom az élménybeszámolómat:
A hawaii-i kirándulásaink magánszervezésben szervezésben voltak, a maximális időt a szárazföldön töltöttük. Legtöbbet Honolulu-ban állt a hajó: reggel 7-kor kötöttünk ki s 22:30-ra kellett a fedélzeten lenni.
Az 1. kikötés a Big Island-on volt. Az interneten találtam rá az Aina Tours-ra, ez egy családi vállalkozás, feleség és a férj kalauzolnak turistákat. Velük anyagilag harmad áron jártuk be a szigetet, mintha a hajón fizettünk volna be, tartalmilag pedig összehasonlíthatatlan. Ahogy kiszálltunk a hajóból már a kikötőben várt minket Gill. Első megállónk egy öbölnél volt ahonnan gyönyörűen lehetett látni a csodálatos hajónkat. Utána mentünk megnézni a Szivárvány vízesést /Rainbow Falls/ csodálatos ahogy zuhan alá a víz, rásüt a nap s szivárvány öleli át. Ezután voltunk a Vulkán nemzeti parkban – feledhetetlen élmény látni a rengeteg kisebb-nagyobb működő vulkánt, sajnos az, amelyik lávája belefolyik az óceánba az most nem működött, végig vezettek minket egy lávacsövön/Thurston Lava Tube/ amelyen keresztül folyt a láva annakidején, itt a nemzeti park területén láttuk még a Thomas Jager seizmológiai múzeumot is. Következett egy gyönyörű japán kert megtekintetése, utána megnéztük Kamehameha király emlékszobrát, aztán elmentünk a fekete homokos tengerpartra ahol napoztak az óriás teknősök, következett a Hilo Coffee Mill családi vállalkozás majd egy orchidea farm látogatása. A nagy sziget híres a makadámdió termesztéséről – látogatást tettünk a Mauna Loa Macadamia Nut Factory-ban, ahol bemutatták a dió feldogozását. Gyönyörű útszakaszokon jártunk, a hawaii természet lenyőgöző, a férjem kamerázott én fényképeztem. Gill rengeteget mesélt nekünk Hawaii-ról és a látottakról s persze mindenhol nyugodtan nézelődhettünk, fényképezhettünk, nem kellet a nagy csoportra várni, jaj nem említettem még hogy mi hatan voltunk magyarok. Tartalmas és gyönyörű napot tudhattunk magunk mögött. Mielőtt vissza vitt volna minket a kikötőbe, megálltunk egy bevásárlóközpontban – ajándékok...stb. A kikötőbe vitt minket vissza, ott búcsúztunk el tőle.
Másnap kötöttünk ki Honoluluban – már a kikötő árulkodott arról hogy világvárosban vagyunk. Nekem a szívem csücske lett – elmennék oda nyaralni akár több hétre is. A kikötőben, Magyarországról kiköltözött lány várt reánk, akire szintén az interneten találtam rá, s ő ismertette meg velünk Honolulu-t. Időpontra mentünk a Pearl Harbor-t megnézni, az emlékpark csodálatos – aki szereti a történelmet, annak kihagyhatatlan látnivaló Honoluluban. Megnéztük a múzeumot aztán következett a filmvetítés majd az Arizona-hoz a hajózás. Autóbusszal visznek el a Missouri csatahajóhoz / ezen a hajón írta alá 1945. szeptember 2-án a Tokyo öbölben Japán a feltétel nélküli fegyverletételt/ és az akkori katonai repülőterre. A Missouri egy feledhetetlen élmény, teljesen megtekinthető a hídtól a belsejéig berendezve, mintha most is élet lenne rajta. Visszatérve az emlékparkba még megtekintettük a USS Bowfin n. tengeralatjárót – ez is nagyon érdekes volt. Utána következett a déli part túra ( Diamond Head kilato – csodálatos kilátással a Waikiki beach-re és egész Honolulura(feledhetetlen) , Hanauma Bay kilato, Blowhole – érdekes látnivaló,mintha sárkány fújná ki a levegőt a szikla alól amint a hullámok nekicsapódnak a partnak, Rabbit Island kilato, Waimanalo Beach, Pali Lookout, ezutan varosnézés voltunk /Iolani palota, Liliuokalani királynő(hawaii királyság egyetlen női- s ugyanakkor Hawaii utolsó uralkodója) szobra, Hawaii State Capitol Building, majd Kamehameha király emlékszobra aztan Waikiki – a világhírű strand. Este még maradt időnk ajándék vásárlásra, aztán a kikötőben búcsúztunk el hawaii-i magyar idegenvezetőnktől.
Élményekben gazdag, csodálatos nap után tértünk vissza a hajóra. Ha bárkinek szüksége lenne a jövőben Honoluluban
magyar idegenvezetőre, segítségre, szívesen megadom az elérhetőségeit.
Folyt.köv.
