A DDD-s CD-k borzasztóak számomra is. A mai felvételek is, többek között ezért sem hallgatok mai neo-prog zenéket, és egyáltalán mai zenéket. Viszont szerintem a régi hetvenes-évekbeli analóg felvételek egyáltalán nem ridegek CD-n, ezeknél a felvételeknél CD-n is átjön, hogy azok analóg felvételek. Ami nagyon rideg és steril, az a DDD-s felvétel, a DDD-s CD. Nehéz megtalálni a megfelelő hangzást, és igaz, hogy az LP a leganalógabb hanghordozó, mégis vannak már olyan CD kiadások is, amelyek akár 98 százalékban megközelítik az Lp-t, szerintem sok japán CD ilyen, de kétségtelenül vannak olyan Cd kiadások, amelyek 70 százalékban sem közelítik meg az Lp-t. Pl. A legelső EU-s Castle-s Uriah Heep AAD-s CD-kre azt mondták, hogy analóg CD kiadás, mégis olyan rosszul, tompán szóltak, hogy ezekhez képest a remasteres Heep CD-k felüdülést jelentettek és sokkal közelebb álltak az Lp hangzáshoz.