"Ha a valóságnak és az ősi tapasztalatoknak megfelelően óhajtjuk leírni a kertész márciusát, akkor elsősorban is gondosan meg kell különböztetnünk két dolgot:

a) mi a dolga a kertésznek, és mi mindent szeretne elvégezni;

b) mit tesz a valóságban, mivelhogy nem tehet többet.

Hogy buzgón, szorgosan tevékenykedni akar, az magától értetődik. Szeretné elhordani a fenyőgallyat és kitakarni a növényeket, szeretne ásni, trágyázni, rigolozni, kapálni, szeretné forgatni, lazítani a talajt, szeretne gereblyézni, egyengetni, öntözni, szaporítani, dugványozni, ültetni, áttűzdelni, kötözni, permetezni, műtrágyázni, gyomlálni, magot vetni, tisztogatni, metszeni, verebeket és feketerigókat hessegetni. Szeretné szagolgatni a földet, az ujjával kikapargatni a földből a hajtásokat, ujjongva ünnepelni a nyíló hóvirágot, letörölni a verejtékét, megropogtatni a derekát, szeretne, farkasétvággyal enni, mohón oltani a szomját, az ásóval aludni térni, hajnalbanˇkelni a pacsirtával, magasztalni a napot és az égi harmatot. Szeretné tapogatni a kemény rügyeket, kérgesre-hólyagosra törni a tenyerét a szerszám nyelével, egyszóval szeretne tavaszi vidáman, szilajon, kertész módra élni.

c) Ehelyett viszont csak szitkozódik, mert a talaj még mindig vagy már megint fagyos, odahaza tombol, mint ketrecbe zárt oroszlán. Amikor a kertet újra belepi a hó, náthásan gubbaszt a kandalló mellett, fogorvoshoz kénytelen járni, tárgyalása van a bíróságon, látogatóba érkezik hozzá a nénikéje, dédunokája vagy az ördög öreganyja. Egyik napja a másik után megy veszendőbe, mert - mintha csak megbabonázták volna - épp most márciusban szakad rá csőstü1a gond, baj, kellemetlenség, százféle sorscsapás. Márpedig tudnunk kell: "a március a legserényebb kerti munka hónapja, ilyenkor készítjük elő a kertet a tavasz érkeztére"

Hogy úgy van!