Szóval elmúlt 15 év. Nemsok kedvem van hozzá, de mielőtt munkakerülővé lennék nyilvaánítva, inkább elmesélem.

  A történet úgy kezdődik hogy dolgoztam egy kft-nél 3 évig, ekkor egy nézeteltérés miatt leszámoltam és átmentem egy másik kft-hez. Itt dolgozam tovább 8 évet. Ősz volt, gyereket vártunk. Volt némi tartalék pénzem, a házunk viszont kimondottan rossz hőszigetelési tényezőkkel rendelkezett, télen sehogy nem tudtam 20 fok fölé tornászni a levegőt, ezért hogy a gyerek számára bisztosítani tudjam a megfelelő meleget, úgy döntöttem hőszigetelem a házat. Az anyagra megvolt a pénzem, munkadíjjra viszont nem. Ezért saját magam csináltam. Megkértem a főnököm, hogy próbáljuk megoldani hogy legyen pár szabad hosszú hétvégém. Nagynehezen belement, kiveszegettem a szabadságaimat, és szépen lassan kész is lettem a munkával. Ekkor 27 hetes terhes volt a feleségem. Nagyon örültem hogy kész van, bár szinezve már nem lett, mert arra már nem futotta. Egyik este a feleségem görcsöket érzett, beültünk az autóba és elmentünk a legközelebbi kórházba. Ott megállapították hogy beindult a szülés, és nem lehet visszafordítani. Továbbküldtek egy másik kórházba, ami tőlünk 100km-re van, ott próbálták visszatartani, hogy minnél tovább kaphasson a gyerek tüdőérlelőt,stb. 3 napot járkáltam a kórház fojosóján. A baba megszületett 940g súllyal, 3 hónappal korábban. Felhívtam a főnököm, elmondtam mi a helyzet, meg hogy amíg a feleségem talpra nem áll, és nem találok albérletet, meg a gyerek papírjait el nem intézem, nem tudok menni dolgozni. Akkor ő együttérzését tanusítva azt mondta hogy akkor ő kijelent, mert nagyon sok munkája van, ezért fel kell vennie valki mást. Majd ha minden rendeződik, visszajelent. Nem volt épp jogszerű a dolog, de mivel a legkisebb gondom is nagyobb volt ekkor, belementem. Majdnem 3 hónapot volt a lányom kórházban, a feleségem a tej miatt reggeltől estig ott volt minden nap. Nehéz időszak volt, sokmindenen keresztül mentünk ez idő alatt. Mikor végre hazavihettük a babát, nagyon örültünk, de nagyon sokat kellett viszzahordanunk, újabb műtétekre, kontrollokra. Pont ez miatt nem kereshettem új munkahelyet, mivel egy munkahelyet sem lehet gyakori szabadságokkal kezdeni, sehol nem kérnek a problémás emberekből. A pénz viszont kellett. Munkanélkülit kaptam, 3 hónapig 60 körül, utánna meg 30 valamennyiket. Ez, az utazásainkat nem fedezte volna, így továbbra is a régi céghez jártam amikor tudtam. Nyilván kiskönyvel. (akkor még volt ilyen) Mikor naggyából rendbejöttünk, szóltam a főnöknek hogy jelentsen újra be, de nem volt hajlandó. Ekkor kezdtem másik munkahelyet keresni, viszonylag könnyen találtam is. Sajnos a mi szakmánkban jellemző a mutsd meg mit tudsz és bejelentelek. Egy hónapot jártam, mondták hogy elsejétől bejelentenek, de nem így történt. Ekkor elmentem egy nagyon szerény fizetésért dolgozni egy olyan helyre, ahol bejelentettek. 3 hónap volt a próbaidő, ezután a válságra hivatkozva sokadmagammal elküldtek, indult megint a munkanélküli, és az alkalmi munkák. Idő közben a feleségem megint terhes lett, a munkanélkülim viszont lejárt. Azt hittük most nem lesz baj, de nagyon elővigyázatosak voltunk. Lett. Az utólsó hónapokban, a feleségem egy hét kórház, egy hét otthon váltásokkal töltötte a terhességet. Ezekben az időkben én voltam otthon a lányommal, mondanom sem kell hogy esélyem sem volt munkát keresni. Szerencsére a fiam megszületett minden egyéb gond nélkül. November volt. Ekkor vártam 2 hetet hogy tudjak otthon segíteni, majd munkát kerestem. Nehezen, gyengén fizetőt, de találtam. Két hónapja dolgoztam, mikor már úgy éreztük mindenen túl vagyunk. Nem voltunk. Egyik este mikor hazaértem, azt mondta a feleségem hogy fáj a lába, maszirozzam meg. Mondtam vegye le a nadrágját. Mikor levette, láttam hogy az egyik be van dagadva, pirosabb is, és meleg. Rögtön autóba ültünk. Mélyvénás trombózisa lett, 2 röggel. 2 hétig nem kelhetett fel a kórházban még wc-re sem. Ekkor február 24-25.-e lehetett. Február 28 ig volt szerződésem. Modnanom sem kell gondolom, hogy ki volt otthon a gyerekekkel, és kinek nem hosszabbítottak szerződést. Munkanélküli nem járt. Miután hazaengették a kórházból, még messze nem tudta ellátni a gyerekekeket, így áprilisig voltam otthon, amikor is, hogy tudjak még egy kicsit tudjak segíteni, elválaltam a közmunkát, mert az helyben volt, és csak 4 órás. 30 at kaptam egy hónapra, míg az aki csak segélyen volt otthon, 28 at. 3 hónapig ment ez a közmunka, közben szerencsére szépen javult a feleségem állapota. Hogy a megmaradt időt hasznosan töltsem, a maradék tartalékainkat felhasználva, nekifogtam munka után a házunk befejezéséhez. Persze nem végeztem juniusban. Viszont összejött annyi napom, (a bentmaradtt napokkal együtt) hogy újra kaptam munkanélkülit 3 hónapot de csak huszon valahány ezret. Ez idő alatt befejeztem a házat, majd megint lázas munkakeresés kezdődött. Ezer meg egy helyre adtam be önéletrajzot, legtöbb helyről vissza sem hívtak. Maradt a jóöreg alkalmi munka. Ezután megkeresett az a cég, akinél az írásom kezdetén dolgoztam, hogy borítsunk fátylat a múltra, menjek vissza. Vissza mentem. Be is jelentettek. Viszont mikor most januárban kezdett elfogyni a munka, már éreztem hogy nem tart sokáig a munkahelyem. Így is lett. Mikor az őstermelői kérdét felvetettem itt egy -két hete, akkor már ismét nem volt munkahelyem, de inkább nem mondtam el, nem akartam lejjebb vinni a hangulatot, úgy is elég let volt már. Maradt tehát megint az alkalmi munka, munkanélküli ugyanis nem jár mert azt az elmúlt években kihasználta.  Feketézéshez semmi kedvem, az alkalmi munka pedig nagyon bizonytalan. Most jött ez a közmunka lehetőség, amit 2 perc gondolkodás után el is fogadtam. Ez lesz most. És mielőtt bárki félreértené, nem az a bajom hogy el kell mennem közmunkára, nem az a bajom hogy ennyit fizetnek, az a bajom hogy ezen kívül nincs más lehetőség. Illetve van, a fekete munka, és a legális alkalmi munka, amivel elég jól tudok keresni, de előfordulhat hogy hetekig sincs munka, és így családot fenntartani nem lehet. Egyetlen szerencsénk hogy nincs hitelünk. Hagy ne mondjam hogy hány munkahelyt igértek. Az is felháborít, hogy a lehetőségét is elvették annak hogy a saját munkámmal, az álltalam termelt növényekkel ésgyümölcsökkel pénzt keresek, ami ha működne, eg-két év alatt adófizető vállalkozássá módosulhatna, ami esetleg a feleségem gyesének lejárta után, akár neki is munkát adhatna. Ugyanis jelen feltételek mellett nem tudok őstermelővé vállni. Most 2 hónapig megint lesz munkahelyem, ha ügyes vagyok és tudok alkalmi munkát vállalni, akkor sikerül ezt a pénzt kiegészítgetni. Spórolni már megtanultunk. Megleszünk valahogy, a kérdés csak az hogy mi lesz ha letelik ez a 2 hónap is?  És mi lenne ha olyan szakmám lenne, amivel nem tudnék alkalmi munkát vállalni?

Nem tudom hogy máshol mi a helyzet, itt hatalmas a munkanélküliség, az álláskereső oldalak találata rendszerint 0.

 No nem akarom ám magam sajnáltatni, ezeket amiket most leírtam, valószinű sosem írtam volna le, de mivel már eléggé belementünk, azt szerettem volna hogy akkor tisztázzuk mi miért és hogy történt. Innentől mindenki döntse el maga hogy hol és mit hibáztam, vagy hibázok.