Azt mindenképpen el szeretném mondani, mert sokan nemrég óta látogatjátok ezt a topikot (szerencsére), hogy a terhességeim története ott kezdődött, hogy 36 évesen ültem a pasimmal a Budai Meddőségi Központban, és azt mondták nekünk, hogy kb. 2 % esélye van annak, hogy természetes úton gyerekünk legyen. Az én oldalamról magas FSH értékek, korai petefészek kimerülés, jobboldali petevezető elzáródás, az ő részéről igen kevés működőképes kiskatona volt a probléma. Azt ajánlották, hogy mivel benne vagyunk a korban, az inszeminációval ne is "szórakozzunk", hanem azonnal a lombik jöjjön.

Aztán még egy polipot is eltávolítottak a bal petevezetőm bejáratától, ne ücsörögjön az ott.

Aztán vártunk a sorunkra.

ÉS az első kisfiam a short protokoll megkezdése előtt 1 perccel jelezte kb., hogy érkezik! Már a kezemben volt a recept a szúrnivalókkal, de szerencsére így megspóroltunk 150-200 ezer forintot :))) el se hittem. Aztán azt gondoltam, oké, történt egy csoda, ennyi. És ennyi épp elég is, tökéletesen boldog vagyok. Ehhez képest másfél évvel Iván születése után újra teherbe estem. Szintén spontán. Igaz, sajnos ez a terhesség elhalt, de valami akkor is elindult! Mire kétéves lett a nagyfiam, ISMÉT terhes voltam, a második fiúval Zsigával. Akkor azt gondoltam, oké, ez már azért tényleg túlzás :))) És most ha minden igaz, itt a harmadik. Fél év menstruálás után, és NAGYON RITKA együttlét mellett, mert a gyerekeim maximálisan igénybe vesznek még mindig este, éjszaka is... szinte sose vagyok 4 évnél idősebb egyénnel egy ágyban :)))))) a kicsi még kétóránként felkel szopni. 

Tudom, semmire nem garancia az, hogy velem ilyen szerencsésen alakultak a dolgok, mindenkinek megvan az egyéni története, és mindenki teljesen máshogy működik. De azért mondom el újra ezt kicsit bő lére eresztve, mert soha nem szabad feladni a reményt! És ha valaki épp rossz passzban van, és azt gondolja, neki sosem sikerül, akkor lehet rám gondolni :)))