A lakóingatlanok kérdése egy sokkal bonyolultabb szociológiai kérdés is, mintsem csak a tulajdonlás (ld. például a párkapcsolatokra gyakorolt hatását, hogy életünk végéig eladósodva egy 60 nm lakás miatt gyakorlatilag zsákutcába lavírozzuk magunkat), de a kapitalizmus már csak ilyen. Kevés ember kezében öszpontosul a javak többsége. A "jó kapitalizmus" viszont olyan, hogy a többségnek is jut elég. A miénk az egy rossz kapitalizmus, nyilvánvaló. De nem árt néha önvizsgálatot tartani, hogy mondjuk nem az a megoldás, hogy úgy próbálunk élni, mintha mi is gazdagok lennénk.

"Előbb a munka, aztán a szórakozás, Pedro!" (Macskafogó:))