Amikor Alinda átvette a Zárórát, akkor volt olyan langyos cseverészgetős műsor, mint amilyenekből ma elég sok akad, szinte minden nézettebb csatornára jut egy. (Mellesleg azt sem ártott volna és ártana észrevenni, hogy ez a talk-shaw jellegű műsortípus, amelyik a 90-es évek elejétől vált egyre népszerűbbé felénk is, mára - szemléletmódjában, eszközeiben - meglehetősen kiüresedett. Ha valaki időnként elolvas egy-egy interjút valamelyik képes hetilapban, nagyjából már előre fogja tudni, hogy miről szól a tévés változat, különösen ha ugyanarról a személyről van szó.) Ennek a Zárórának a kereteiben jöttek létre később olyan különleges élményt jelentő beszélgetések, mint a Gömböc feltalálójával, Domonkos Jánossal folytatott beszélgetés, de én ezek közé sorolom mindenekelőtt a Polgár Judittal vagy az indológus Somi Pannival készített beszélgetést is. A színészekkel folytatott beszélgetések közül nehéz lenne akár csak felsorolni, hány ilyen emlékezetes műsor készült. Az Éjjeli őrjárat mintegy szerves folytatása és korszerűsített változata volt a Zárórának. A mai viszonyok között egy asztalhoz ültetni Hajdú Tibort és Tőkéczki Lászlót, Szinetár Miklóst és Ókovács Szilvesztert, Takaró Mihályt egy vele szemben teljesen ellentétes véleményt képviselő személlyel, ráadásul úgy, hogy ebből valóban érdekes és konstruktív vita legyen, önmagában teljesítmény volt. A műsor megszűnésének okairól tudtommal egyedül az Indexen lehetett olvasni: "Kulturális csatorna: élt 3 hónapot" címmel. Erre csak annyit lehet mondani, ha a műsor menedzselői részéről ennyi tolerancia sem volt a más típusú nézetek iránt, mint amit ebből a kommentből ki lehet venni, az nem csak szomorú, hanem valahol szinte már kétségbeejtő. Erről az is eszembe jut: a modern magyar irodalom területén valóban rendkívül tájékozott szakértőtől volt alkalmam egyszer a tévén egy olyan kifakadást hallani, hogy most már igenis ideje lenne külföldiek helyett magyar filozófusokkal foglalkozni.  Ez kb. olyasmi, mintha valaki a fizika fejlődéstörténetének kapcsán, amikor a relativitás- vagy a kvantumelméletről van szó, az asztalra csap és azt mondja, ne holmi Einsteinről meg Max Planckról beszéljenek nekem itt, hanem Eötvös Lorándról! Állítom, ez a jelenség messze túlmutatott és túlmutat önmagán, tehát más összefüggésekben másként feltűnve, de tipikusnak mondható. És amíg ilyen jelenségek vannak, ne csodálkozzanak a mai jobb-közép képviselői, ha megkapják a mucsaiság és hasonló bélyegeket, mint ahogy azon sem, hogy szinte esélyük sincs nemhogy a Lajtán túlon, de akár csak a velünk szomszédos országokban élő értelmiségiek zömével valóban szót érteni, egyáltalán közös nyelvet találni. (Legfeljebb csak esetlegesen és kivételként.)

Az Éjjeli őrjárat műsorideje alatt jelenleg javarészt régi színházi közvetítések mennek; elemi ténykérdés: a 30-on aluli korosztály képviselőit ma, az Internet korában, leültetni 2-3 órára a tévé elé ilyen műsorokhoz, teljesen nonszensz elképzelés. Nem mellesleg az Éjjeli őrjárat koncepciója jelentősrészt ezekhez a mai viszonyokhoz is próbált alkalmazkodni a tematikai változatosságával, a dinamizmusával, konkrétan a facebook bevonásával. Ha valaki teszem azt, erre azt mondaná, hogy dehát ebben a műfajban ott van most a "Négy szellem" című műsor olyan neves szakértőt is felvonultatva - igaz álnéven - mint Bácsfi Diána..., részemről ez a no comment esete is lehetne. Csak az a baj, hogy ezek a jelenségek a mi bőrünkre is mennek, gyakorlatilag mindannyiunkéra, akiknek valamilyen szinten szívügye a magyar kultúra. Véletlenül sem gondolom, hogy Veiszer Alinda annyira kulcsszemélyiség lenne, hogy ez rajta múlna, azt viszont igen, hogy a vele és a körülötte folyó történések jóval túlmutatnak önmagukon és nagyon sokat kifejeznek a mai közállapotainkról.