Alinda tematikailag háromféle műsortípust vezetett. Hétfői napokon ment a Kontakt, ennek a vendége volt mások mellett Roska Tamás, Freund Tamás, Zorán, Kulka János és Pesty László. Általában mintegy fél órát beszélgetett a meghívott vendéggel, közben nagyon karakterisztikus részletek kerültek bejátszásra a meghívott személy életpályájához kapcsolódóan. A műsor második felébe érkezett egy meglepetés vendég, Freund Tamás esetében ez Rudolf Péter volt, Zorán esetében Grandperre Attila. Mindkét említett műsorban lehetett érezni, hogy valóban meglepetés vendégről van szó, mert pl. Zorán és Grandpierre Attila korábbról nem ismerték egymást személyesen. Szerdánként ment a Retro, amikor általában egy asztaltárság beszélgetett valamilyen nyilvánvalóan közérdeklődésre számító, már lezárult életpályáról, a korábban említettek közül ilyen volt pl. a Latinovitsról vagy a Szentgyörgyi Albertről készült műsor. Csütörtökön pedig a Konkrét alcímmel futó műsorban elsősorban a kulturális élet valamilyen aktuális kérdését vitatták meg a résztvevők, ilyen volt a magyar Operaház és zenei élet vagy a magyar film helyzetével foglalkozó műsor, ha jól emlékszem, a Károlyiról szóló műsor is ebben a tematikai részben ment. Kedden és pénteken nem Alinda, hanem egy ideig Teszári Nóra vezetésével lényegében egy kulturális magazinműsor ment, hasonló ahhoz, mint jelenleg az Aranymetszés – értsd: olyan, amiből minden időszakban volt és van most is néhány.

„Gondolom a felkészültsége hasonló volt a Záróráéhoz...” Ha arra gondolsz, vagy úgy érted, hogy ugyanolyan alultájékozott volt, akkor szerintem nem ártana tágabb összefüggésekben mérlegelni ezt a kérdést. Egy adott szakterület képviselőjének mindenki, aki mintegy kívülről jön, és akinek legfeljebb általános ismeretei vannak az adott szakterületről, könnyen alultájékozottnak hathat. Személy szerint én inkább a humán területeken vagyok valamennyire járatos. Úgy vettem ki, hogy Alinda ezeken a területeken otthonosabban mozog, de amint a Zárórában is jó párszor bizonyította, egészen különböző reál területek képviselőivel is érdekes és izgalmas beszélgetéseket tudott folytatni. Az Éjjeli őrjáratban a Roska Tamással és Freund Tamással készített műsorok szintén kiválóak voltak, nem sablonos kérdéseket tett fel nekik, vagy legalábbis semmiképpen nem ez volt a jellemző.

Egyvalamit nem értek azokban a kritikákban, hogy Alinda nem elég képzett és hasonlók, de azt viszont nagyon nem. Szinte egyetlen egy másik műsorvezetőt sem ismerek, aki képes lenne hasonló szinten értelmiségi műsorokat vezetni, mint ő. Nem szívesen írok le neveket és nem is fogok, már csak azért sem, mert értékelem, ha valaki egy adott műfajban jól teljesít, de az érem másik oldala, hogy kimért, langyos stílusban elbeszélgetni egy-egy jelentős egyéniséggel nem ugyanaz a kategória, mint amikor az ember azt érzi, hogy ott, a műsor közben születnek meg érdekes és fontos meglátások és gondolatok, amikor nem gyakran már felszínes, közhelyekkel teletűzdelt cseverészés folyik, hanem tényleges vita és a nézetek ütköztetése, mindez ráadásul nagyon kulturált keretekben, amint erre a magyar filmről, a zenei életről vagy éppen a Károlyi személyéről szóló beszélgetések egyaránt kiváló példaként említhetők.

A magyar irodalomnak fantasztikus értékei vannak, de pl. Móricz, sőt akár még egy Arany János sem a Lajtán túl egyszerűen nem érvényes, mert ott igazán sohasem értették és fogják őket megérteni –, ezt a véleményt az irodalmi élet több neves képviselője is elmondta már. Hatalmas tévedésben vannak elsősorban a magyar konzervatív oldal azon képviselői, akik azt hiszik, hogy egyszer majd a Lajtán túl élők veszik a fáradtságot, hogy nem csupán az irodalom, hanem a magyar kultúra igazán specifikus értékeit is megismerjék és kellő mélységben megértsék, mármint túl azokon a javarészt felszínes sztereotípiákon, amelyek elterjedtnek mondhatók. A helyzet bárminemű változásához az is hozzásegíthetne, ha a magyar közbeszédben lehetővé válna a Lajtán túli gondolkodásmódok mélyebb megismerése; értelemszerűen nem egyes szakterületek képviselőire gondolok, hanem szélesebb körökre. Az előző hozzászólásomban említett visszajelzések arra utaltak, hogy ez a műsor ebben a vonatkozásban is jelenthetett volna némi előrelépést. Azt értehetőség kedvéért megjegyzem, Alindáról simán el tudnám képzelni, hogy vitaműsort készítsen pl. Heideggerről, Derridáról, Chomsky-ról, Fukuyamáról... és ezt a sort még hosszan lehetne folytatni számos más terület képviselőre gondolva, ugyanezt x vagy y műsorvezető közreműködésével..., ezt még felételezni is egyenesen rossz vicc! Félreértéseket kerülendő megjegyzem, az említett gondolkodók egyike sem áll közel hozzám, de hatalmas tévedés azt hinni, ha ők a magyar közbeszédben még értelmiségi körökben is sokak számára gyakorlatilag nem léteznek, hogy attól még – a korábban használt hasonlatnál maradva – a Lajtán túl nem számítanának nagyon is fajsúlyos gondolkodóknak. Az odaátra vezető hidakat ezen a szinten a mi oldalunkról kellene kiépíteni, mert hogy ők nem fogják ezt megtenni, az biztos!