Nem próbállak meggyőzni arról,hogy a mindennapi életemet nem úgy élem,hogy Michel Odent könyvét hurcolom a hónom alatt,és ha kérdeznek tőlem vmi,akkor fölütöm a megfelelő résznél...

Úgy érzem,hogy bármit mondok én,vagy teszem azt Octavius,mindenre előhúzod az önrendelkezés kártyát.Mégha az ember teljesen másról beszél(pl hogy a Svéd Parlamentben egy otthonszülős bábának osztanak ki díjat,míg Magyarországon még az orvos végzettségű bábát is sarlatánnak tartják afejesek),akkor is annyit vágsz rá,hogy -önrendelkezés!

Jó dolog az önrendelkezés-de nem az volt a kérdésem...