A témában laikusként csak arra tudok gondolni, hogy a Tisztelt Topiknyitó arra gondolt, ha nem is írta ki, hogy egy fekete lyuk, ha magába gyűjtötte a gravitációja által elérhető összes anyagmennyiséget (pl. az őt szülő galaxis teljes anyagát, meg a kísérő törpegalaxisokét is), akkor már nem tud újabb anyaghoz jutni kívülről, de a méretéből adódóan (mert mire idáig jut, már elképesztő méretű lehet) a belsejében még javában folyhatnak átalakulások, amolyan "belső tehetetlenség" formájában, és eközben annyi, korábban tömeggel rendelkező részecske alakulhat át sugárzássá, hogy ez a tömegveszteség okozza a gravitáció csökkenését.

Az Einstein-féle téridőgörbületnek és a gravitációnak az azonosításával vigyáznunk kell, nehogy fordítva értelmezzük az ok-okozati összefüggést. Mert nem a téridőgörbület idézi elő a gravitációt, hanem a gravitáció a téridőgörbületet. De magát a gravitációt a tömeggel rendelkező részecskék jelenléte okozza. Vagy talán, ha a fotonok, vagy a neutrínók valamilyen véletlen folytán kellő sűrűségbe kerülnek a tér egy pontján, akkor tömegvonzásra lesznek képesek? Az E=mc2 képletből, vagyis a tömeg és energia egyenértékűségéből még nem következik az, hogy ha az anyag tömeges megjelenési formája átalakul energia formájába, akkor megmarad a gravitációja.

Csakhogy a T. Topiknyitó ötlete lehet, hogy önmagát cáfolja, ha továbbgondoljuk. Mert a fekete lyuk belsőbb részében, ha csökkenni kezd a gravitáció, az a sugárzó anyag sugárnyomása miatt táguláshoz, és további gravitációcsökkenéshez vezethet. Emiatt az energiasűrűség csökken és a sugárzás elkezd visszaalakulni tömeggel is rendelkező részecskékké, ami viszont a gravitáció újbóli növekedésével jár. Tehát az is elképzelhető, hogy dinamikus egyensúly lép fel, valami hasonló, mint ami a csillagok állapotát is stabilizálja. Persze azt is feltételezheti a T. Topiknyitó, hogy a fekete lyukak belsejének fizikája erősen eltér az általunk ismerttől, ekkor azonban a topik témája puszta spekuláció, és nem biztos, hogy vezet valahová.