Kedves pokobra !

 

Az általad elmondottak nem mondanak ellent a vélekedésemnek.

 

Sőt !

 

_{Ugyanakkor a kettőskeresztet használták a hunok és az avarok is - azaz nem kellett megkapnunk idegenektől, mert mi is ismertük.}

 

Ez így van.

 

Ehhez még annyit hozzátennék: a jel már a Kr.e. 13. században is ismeretes Európában ( a RAGOZÓ nyelvűek révén) , például a VENETIC rovásban: D-DZ jelenkori (természetesen nyugati eszmerendszerű) olvasatában.

 

_{Ismerték a sumerek, a kínaiak is - az írásjeleik herceg, vagy király jelentésűek. S ezt találjuk a magyar jelkincsben is: szerepel a székely írásban is (itt az Isten egyik jelzőjét jelöli), valamint az állami címerünkben is "király" jelentésű. A hunok is egy uralkodói fejdíszen használták.}

 

Így van !

 

a sumér NUN ("herceg")  vagy a kínai WANG ("uralkodó") mellé nyugodtan fölvonultatható az egyiptomi "dél"-t jelentő jel is.....

Ugyanúgy ehhez a tárgykörhöz tartoznak a kínai FU ("atya") és a NIMRÓD tamga jelei is.

 

 

 

_{Ráadásul a korai hun, avar és magyar ábrázolásokon a kettőskereszt faként van megrajzolva (rügyei, levelei, virágai vannak és madarak ülnek rajta). Ami az ősvallási ábrázolások alapján azt jelenti, hogy itt az égigérő fát látjuk, ami a Tejúttal azonos.}

 

_{Az ősvallás az égigérő fát úgy ábrázolta, hogy a fa székely rovásjelekből állt, vagy székely rovásjelek is voltak rajta. Ebbe a sorba a kettőskereszt beleillik.} 

 

Teljes mértékben egyetértek.

 

 

_{Mindezek világosan arra utalnak, hogy az Árpádházi királyaink a kínai, hun, avar és a sumer hagyománnyal szoros rokonságban lévő jelképet hasznáktak. Mivel ugyanezek a körülmények nem mutathatók ki Bizáncban (ott például sohasem jelentett "király"-t), ezért a magyar kettőskereszt nem származhat Bizáncból, de lehet hun-avar örökség.}

 

Voltaképpen BIZÁNC is komoly ázsiai-őseurópai örökséggel indít, a görög nyelv voltaképpen csak a 7. századtól lesz domináns, mindaddig a latint használják.