Kedves najahuha!

 

Ez a ligatúra így logikus, de nem bizonyított.

 

Ugyanakkor a kettőskeresztet használták a hunok és az avarok is - azaz nem kellett megkapnunk idegenektől, mert mi is ismertük.

 

Ismerték a sumerek, a kínaiak is - az írásjeleik herceg, vagy király jelentésűek. S ezt találjuk a magyar jelkincsben is: szerepel a székely írásban is (itt az Isten egyik jelzőjét jelöli), valamint az állami címerünkben is "király" jelentésű. A hunok is egy uralkodói fejdíszen használták.

 

Ráadásul a korai hun, avar és magyar ábrázolásokon a kettőskereszt faként van megrajzolva (rügyei, levelei, virágai vannak és madarak ülnek rajta). Ami az ősvallási ábrázolások alapján azt jelenti, hogy itt az égigérő fát látjuk, ami a Tejúttal azonos.

 

Az ősvallás az égigérő fát úgy ábrázolta, hogy a fa székely rovásjelekből állt, vagy székely rovásjelek is voltak rajta. Ebbe a sorba a kettőskereszt beleillik. 

 

Mindezek világosan arra utalnak, hogy az Árpádházi királyaink a kínai, hun, avar és a sumer hagyománnyal szoros rokonságban lévő jelképet hasznáktak. Mivel ugyanezek a körülmények nem mutathatók ki Bizáncban (ott például sohasem jelentett "király"-t), ezért a magyar kettőskereszt nem származhat Bizáncból, de lehet hun-avar örökség.

 

 

Kubánvidéki hun diadém kettős keresztje

 

Kumorovitz Bernát, aki ezt a hülyeséget a magyar áltudományban elterjesztette, meg volt félemlítve és a megélhetéséért kellett neki ilyesmiket fantáziálnia. Szerzetestanár volt, Rákosiék a kollégáit letartóztatták és bebörtönözték, talán meg is ölték. Ő annak köszönhette a megmenekülését, hogy éppen házon kívül volt, amikor rájuk tört az ÁVÓ. Később mások munkáit írta meg éhbérért, majd - amikor már a saját nevén is írhatott - hazudnia kellett. Én nem tekintem a megalapozatlan fantáziálásait, amelyeknek az ellenkezőjét seregniy lelet tanúsítja, tudománynak.