2001 őszén az iskolakezdésnél London Croydon városrészében két kislány ült le egymás mellé egy padba. Az egyik alig volt tizenhat, a másik már majdnem tizenhét. Egy hosszú szőke hajú, csúnyácska kicsi erdei tündérke/manócska, aki Colchesterből (Essex) érkezett egyedül a hatalmas világvárosba, és egy szép, sötétbarna hajú kicsi lány, aki mindennap otthonról, a jó meleg szülői házból járt be Anglia egyetlen, ingyenes képzést nyújtó zenei/művészeti/technikai iskolájába.
A szőke manócska -  képzőművész szülei beleegyezésével - elhagyta a szülői házat, és részmunkaidőben munkát vállalt a nagyvárosban azért, hogy fedezze az ott tartózkodása költségeit. Volt fagylalt-csomagoló, de elbocsájtották, mert túl sok fagylaltot evett, és volt paradicsomáru-eladó, egy nagy bevásárlóközpont utcai standján, nyári melegben, hóban, fagyban... Nála akkoriban senki nem ismerte jobban a különféle paradicsom-árukat, a kilóra (pontosabban fontra) árult friss paradicsomtól a különféle konzervekig, sűrítményekig. Az iskola és a munka után pedig hazament a kis bérelt lakrészbe, később padlástéri lakásba, és esténként-éjszakánként csak írta-írta a dalait, tizenkét éves korától az iskola befejezéséig legalább nyolcszáz dalt.
A sötétbarna lányka ekkoriban vette a kezébe először a gitárt, és megírta az első dalát - és sürgősen kidobta az összes szemetet, amit egy-két éve írt még számítógépes programokkal, egy keyboardot nyomkodva, és egy mikrofonba énekelgetve, feljátszva a "zenét".
A két kislány attól a pillanattól kezdve elválaszthatatlan barátnők lettek, amikor először ültek le egymás mellé a padba azon az első iskolai napon. A baráti kör persze tágabb volt, meg aztán voltak fiúbarátok is (a szőke lányka esetében előfordultak hozzá korban nem annyira illő férfiak is, kapcsolati problémák, "katasztrófák", vagyis jó alapanyag a későbbi dalokhoz...). A másik lány magánélete sokkal simábban futott, a háttérben a gondoskodó szülőkkel, mellette pedig az állandó fiúbaráttal (egyben iskolatárssal), a később aztán híressé váló indie-zenekar énekesével.
A két lány a mai napig "legjobb barátnők", pár éve történt egy olyan eset, hogy a szőke az éjszaka közepén hívta fel a barnát, hogy azonnal jöjjön (a város másik végébe), mert a padlástéri lakásban felbukkant egy haaaatalmas pók, és a párja éppen távol van, nincs, aki harcba bocsátkozzon a pókkal. És a barna lány a legjobb álmából felébredve azonnal kocsiba ült, és felmentő seregként hadba indult a pók ellen. Az arachnofóbiával nem lehet viccelni, az komoly dolog. :)
2003-ban, az utolsó évben - ahogy minden évfolyam korábban - elkészítették az iskolai virtuális CD-projektjüket, a dalok zenéjének, szövegének megírásától kezdve a stúdiómunkákig, feléneklés, hangszeres részek, CD-borító grafikai tervei, virtuális plakátok, promó anyagok...
A szőke lányka éppen beteg lett, hiányzott azon a napon, amikor a demókat felénekelték, így az ő dalát is a kicsi barna lány énekelte fel. Azután úgy döntöttek, hogy az ő hangjához jobban is illik a dal, a szőke lány neki is adta, bár a virtuális CD-n az ő neve alatt futott, hiszen ő volt a szerző, és ott az volt a lényeges.
Maga a dal, a "Little Angels" elveszett gyerekekről szól, akik a távolba szakadva, összekapaszkodva emlékeznek, és vágyakoznak a szüleik után, és a szülőkről, akik kétségbeesve keresik az elveszett kicsiket.
A kis szőke lány a nagyvárosban, tizenhat évesen, a saját lábán megállva nyilván nem könnyen élte meg azért ezt a helyzetet, és ez visszatükröződik a dalban.
A barna lányka pedig a saját dalát egy városról írta, ahová nyolcévesen megérkezett a távoli Kaukázusból, hegyvidéki polgárháborúból egy városi polgárháború-félébe, amit azonban gyerekként egyáltalán nem élt meg olyan tragikusan. Ő leginkább a melegszívű emberekre emlékszik azóta is, bár az általános iskolába menet reggel azon az úton járt, ahol előző este még gépkocsikban robbantak bombák, és a vallási és nemzetiségi alapon elkülönülő emberek ütötték egymást.
A virtuális iskolai CD-n megjelent két dal azóta is megtalálható a YouTube-on, és ez az utóbbi dal később felkerült a lány első albumára, amivel pár hét alatt az egyik leghíresebb énekes/dalszerző lett a briteknél.
A szőke lányka nehezebb úton jutott el az első albumig, neki még hat évet kellett várnia erre, de mostanában már a második albumának stúdiómunkáit fejezi be.

Egy harmadik iskolai barátnőjük pedig már a tengerentúlon is híres lett közben, mindkettőjüknél többen ismerik, bár az ő karrierje is viszonylag későn indult csak el, pár éve egy televíziós tehetségkutató megnyerésével. De azután ő énekelte el az első világsikerű 3D-s mozifilm betétdalát...

Akkor tehát a három dal: