Karácsony körül adták valamelyik tévén az egyik kedvencemet, az Ébredéseket. Akkor láttam harmadszor, mindig találtam benne valami újat. A történet szerint egy betegcsoportot lát el egy doki (Robin Williams). Az állása afféle reszli, ezekkel az emberekkel nem kell törődni, kb. úgy kell gondozni őket,mint egy szobanövényt. De a doki érdekes felfedezéseket tesz, és olyan gyógyszert talál, amitől magukhoz térnek a betegei. 

Elsőre azon gondolkodtam el, milyen lehetett az ébredőknek. A tudatukban pl. egy 25 éves nő élt, de aki a tükörből visszanézett, az 48 éves volt.

Másodjára  a doktor "szelíd makacssága " tűnt fel. Biztos, hogy a legrosszabbkor szólalt meg, és a legrosszabbat mondta, de valahogy csak célba ért, nem hagyta magát lerázni. Továbbá észrevettem a nagyon vékonyka szerelmi szálat közte és az egyik ápolónő között.

Harmadjára az egyik ápolt (Robert de Niro) sorsa fogott meg. Ő vagy harminc év után tért magához, és normális életet akart élni. Aután mind ő, mind a társai rájöttek, hogy a felébredésük csak átmeneti, újra visszasüllyednek az előbbi helyzetbe. Ami igazán megrázott, az volt, hogy ezt a férfit rendszeresen látogatta az anyja, míg beteg volt. Fésülte, beszélt hozzá, körmöt vágott, stb. Viszont amikor éber  lett, és olyan igényei támadtak, hogy együtt ebédeljen egy lánnyal, megsértődött. Akkor volt igazán elégedett, amikor újra magatehetetlen lett, és újra ő volt a kicsi fiú. Rossz belegondolni.

Azt hiszem, ezt is megpróbálom megszerezni DVD-n.